2.évad// Gyere velem...1.rész.

-Louis Tomlinson-

Kérdések kavarogtak a fejemben. Mit keres itt Stacy? Miért sír? Mi történt? Mit tehetnék én? Kicsit eltoltam magamtól, és mélyen a szemébe néztem. Zihált, alig kapott levegőt.

-Stacy, mi történt?-kérdeztem, de nem válaszolt. 

Leültettem a kanapéra, amíg én gyorsan elmentem egy pohár vízért, és egy 100-as zsebkendőért. Mire vissza tértem, csak jobban sírt. Arcáról, csak hullottak a könnyek, és én még mindig nem tudom mi a baj. Leültem mellé, és egyik kezem a combjára helyeztem, hátha elkezdi mondani. 

-Harry.

Suttogott. Örült, hogy egy szót is kitudott mondani. Legalábbis ezt veszem le belőle. Átöleltem. Mit tehetnék ilyenkor? Vissza jött ide, és nem volt otthon Harry? Vagy mi? Istenem ki kell derítenem, mert idegesít, hogy semmiről sem tudok. Stacy most nem tud megszólalni, fel kell hívnom Harryt. Gondolat menetemet, a telefonom csörgése zavarta meg. Eleanor neve villant fel.

-Szia-szóltam bele.

-Szia Louis. Megérkeztünk Franciaországba-éreztem, ahogy mosolyog, pedig nem láttam.

-Örülök neki, élvezzétek jól magatokat-mondtam kicsit kedély változatosan.

-Valami baj van?-kérdezett vissza.

-Ez most hosszú. Le kell tennem. Szeretlek, szia-mondtam és kinyomtam. 

Vissza néztem Stacyre, aki remegő kézzel próbálta normálisan megfogni a poharat. Egy hajtincset simítottam ki, kisírt arcából, és mutatóujjammal fel emeltem a fejét. Szikrázó szemekkel nézett rám. Fájt őt így látni, nagyon. 

-Köszönöm-formálta az ajkaival ezt a szót, de hang nélkül ejtette ki.

Megbiccentettem a fejem nem igazán értettem mit is köszön. Még mindig nem tudok semmit. Egy kis idő után felálltam és telefonomért sétáltam, amit a zongorán hagytam. Harry számát kerestem ki, és felhívtam. Tudni akarom, mi is történt. Sokáig csörgettem, de nem vette fel. Még egyszer megpróbáltam. Sikerrel jártam.

-Miért sír Stacy? Mit tettél vele?-kérdeztem kicsit hangosabban, de kisétáltam a szobából, hogy ne hallja meg az említett személy amit Harryvel tárgyalok.

-Louis a helikopteren ülök-motyogott. Mit keres egy helikopteren?

-Mit csinálsz te ott?

-Magyarországra utaztam..De James vagy ki a fene, közölte, hogy Stacy elutazott. De ott van nálad. Oké, tartsd magadnál-sietve beszélt.

-Mi van? Minek mentél oda? Mikor? Harold azonnal válaszolj-már kiabáltam.

-Hosszú. Fél óra és megérkezek, ne hagyd hogy elmenjen-mondta és rám vágta a telefont.

Szóval Harry Magyarországon volt, Stacy pedig itt Londonba. Harry ideges volt, Stacy pedig sír. Jézusom, hosszú éjszakám lesz mire ezt az egészet kiderítem. Megforgattam a szemem, és vissza mentem Stacyhez. Meglepő módon már nem sírt, csak nézett ki a fejéből. Könnyes volt az arca, és pirosak a szemei, utoljára is sírni láttam. És újra. Leültem mellé. Csend volt. Annyira kíváncsi voltam, hogy mi történhetett, de ha most elkezdem a magamét, talán újra sírni fog. Azt pedig nem akarom. Inkább csendben néztem magam elé. 

-Harry házában volt egy szőke csaj. Ki az?-szólalt meg a mellettem ülő lány.

Akkor kezdem érteni. Innen fúj a szél.

-Harry a mi kérésünkre elment randizni. És a csaj ott maradt nála.-vallottam be.

-Lefeküdtek?-szorította össze a szemét.

-Nem tudom. Én nem beszéltem Harryvel, csak tegnap, amikor itt voltak a srácok. Stacy hidd el nekem, Harry egyedül és kizárólag téged szeret. Szerinted most miért utazott volna el csak úgy Magyarországra?-ömlött belőlem a szó, mire észbe kaptam és Stacy szájához kapva, hatalmas tekintettel bámult.
-H-Hogy hol van?-mintha a a lélegzete is leállt volna, teljesen úgy festett.
-Hát, most beszéltem vele, és elutazott miattad, hogy elmondjon mindent, mert szeret. De ha ezt nem hiszed, el, ha nem hiszel nekem..Senkinek nem fogsz-hajoltam közel hozzá.
-Louis-suttogott-Hiszek neked-fonta két kezét össze a tarkómnál.
Sokáig fogott így, néhány könnycseppje a pólómon végezte, pontosabban a kék csíkos pizsamámon. Fájt így látni őt, tudtam min ment keresztül, de nem érezhettem át a fájdalmát. Nem csaltak még meg, Eleanor soha nem tenné.

-Harry Styles-

Azonnal Louis házához indultam, ahogyan leszállt a helikopter. Pontosan nem tudom mit fogok csinálni. Berontok a házába, és észre veszem Stacyt, aki Louis elmondása szerint össze van törve, és sír. Mi történhetett itt addig amíg nem voltam mellette. Ha egyszer vissza szerzem soha többé nem engedem el, örökké vigyázni fogok rá, ha a hírnevem is rámegy. Nem érdekel. Kiugrottam a gépből, és rohanni kezdtem. Louis házától 5 sarokra tudtunk csak leszállni, így nem kell nagyon sokat futnom. A gondolataim csak cikáztak. A lábaim vittek előre, egyre közelebb voltam, és a szívem is egyre hevesebben vert, a futástól vagy az izgatottságtól, nem igazán tudom.Mindkettő miatt, azt hiszem. Egyre gyorsabban futottam, mire az utolsó kanyart is bevettem, és megálltam az ajtó előtt. Remegni kezdtek a kezeim, a fejemben pedig lüktetett az erem. Iszonyatos sebességgel futottam, talán így még soha. Gyors mozdulattal kinyitottam az ajtót. Észrevettem, ahogy Stacy Louist öleli, és nagyokat szipog. Nem tudtam mit teszek, oda mentem mellé, és megfogtam a csuklóját. Hirtelen felnézett, és ijedten szabadította ki érzéstelen marásomból a kezét. 

-Gyere velem, kérlek-suttogtam szikrázó szemeibe. 

Kezem nyújtottam neki, ijedten csúsztatta a kezét a kezembe, ezután kifelé húztam az ajtón. Hogy hova is viszem? Magam sem tudom. Talán a titkos búvóhelyemre. Senki nem tud róla, egyedül én. De neki felfedem a titkomat, hogy soha többé ne legyen egy titkom se előtte. Az utca másik végében van egy szálloda, oda vittem. Megtorpant az ajtóban, gondolom azt hihette, azért hozom ide, hogy felcsináljam. Persze, ez lenne most a legnagyobb gondom. 

-Bízz bennem-formáltam a szavakat.

-Rég nem bízom benned-motyogta.

Fájt ezt hallani, így még nehezebb lesz neki bebizonyítanom, hogy komolyan szeretem, és amit tettem megbántam. A recepciós nő értetlenül nézett ránk, de fejem megbiccentettem és rögtön tisztább lett arc vonásai. A lépcsőn tudunk csak feljutni, ugyanis a lift csak a 4. emeletig visz. Az első emeletre fellépcsőztünk, majd megállt és a lábát bámulta.

-Harry, hova megyünk? Sajog a lábam-motyogott az orra alatt.

Térd hajlatánál fogva megemeltem, és karomba vittem fel az 5. emeletre, azaz a tetőtérre. Gyorsan felmentünk, majd az ajtóban letettem. Lassan kinyitottam az ajtót, majd előre engedtem, hogy bemenjen. 

-Minek vagyunk itt?-kérdezte halkan.

-Itt csak egyedül vagyunk.-mondtam-És mert innen nem nagyon tudsz megszökni-mosolyogtam.

-Stacy Knight-

Értelmetlenül néztem rá. Vicces, hogy még ilyenkor is van kedve viccelődni. Elfordultam tőle, és körül néztem. Gyönyörű London az éjszakai fényben, még így hajnalok hajnalán is. A hideg levegő csípte kisírt arcom, így többször is megérintettem kezemmel, kicsit melegítettem. Éreztem ahogy két kéz telepedik le a csípőmre, és meleg leheletét a nyakamnál. Hátra fordultam, és meredten ránéztem.

-Stacy csak hallgass meg.-kezdte el, mire bólintottam. Végülis ezért jöttem ide, hogy ezt megbeszéljük.-Akár hiszed akár nem, nekem te vagy a legfontosabb. Az hogy lefeküdtem Natashával nekem semmit sem jelentett. Azt se tudom mi ütött belém. Teljesen ki voltam a műtéted miatt, azt hittem elveszítelek. A Fotózáson sírni kezdtem, mire ő oda jött és megvígasztalt-mondogatta. Elég jól megvígasztalta - Ha tehetném, vissza forgatnám az időt. Tudtam mire készül, mégsem hagytam magam.

-Harry-próbáltam megszólalni én is.

-És én csak veled akarok lenni, bárki bármit is mond. Ha kell lemondanék a hírnevemről is, csak hogy ketten lehessünk-dőlt belőle a szó.

-Harry..

-Stacy, menjünk el, hagyjuk itt ezt az idióta világot. Menjünk el, egy szigetre, ahol nem ismernek fel, és normális kapcsolatban élhetünk, nem olyanban ahol elvárják mégis mit tegyél. Nem olyanba ahol mások elvárásai szerint kell élni, mert én most azt teszem. De érted...-akadt meg-Feladnám.

Szívemig hatolt hosszú monológja. Annyira el akartam hallgattatni, nem ment, csak mondta-és mondta.

-Harry..

-Megbocsátasz?-nézett rám hatalmas zöld szemeivel, és megint nem hagyta hogy megszólaljak.

Nem válaszoltam, csak puha csókot nyomtam tökéletes ajkaira. Majd ránéztem, és szeme csillogása vissza tért. Ennyit jelent, egy kis öröm kiváltása. Átöleltem, olyan szorosan ahogyan csak tudtam. Annyira hiányzott ez, és semmiért nem adnám oda senkinek. 

-Harry mindenkinek vannak hibái. És soha nem kérném, hogy le mondj a hírnevedről-magyaráztam neki.Mellkasának dőltem, éreztem ahogyan szíve egyre hevesebben ver. 

-Szeretlek, teljes szívemből-suttogta a fülembe.

Szívem egyre hevesebben vert, és csak a pillanatnak éltem. Vágytam lágy csókjára, így gyors csókunkból, hosszadalmas, csókká vált. Annyira szeretem, és ez nem kétség. 

-Akkor mi újra együtt?-kérdezte meg félénken.

Óvatosan bólintottam, majd elmosolyodtam-De mindent újra kezdünk. Az elejétől-mutattam fel a mutató ujjam. 

Elnevette magát, igazi fogsor villantást mutatott, imádom amikor mosolyog, és azok a gödröcskék, amik miatt a lábam mindig elkezd remegni.

-Most komolyan?-komolyodott meg.

-Teljes mértékben. Szia Stacy Knight vagyok, 19 éves és Magyarországon élek-nyújtottam kezem. 

Értelmetlen fejet vágott, majd elmosolyodott.

-Harry. Harry Styles, 19 éves, és Londonban élek-nevetett majd kezet ráztunk. 

Magához húzott és átölelt, majd megcsókolt. Hosszú forró csókunkba minden porcikám beleremegett, és nem akartam elengedni. Miért is akarnám. A szívdöglesztő újra az enyém. 

Karjába fontam a kezem, majd elindultunk lefelé a lépcsőn. Louis házához sétáltunk, meghitt volt, és csendes a séta. Nem a kínos csend amiről beszélek, hanem az a nyugodt csend. Bementünk Louis házba, és az említett srác éppen focit nézett a TV-ben. Ránk nézett, és végig mért minket. Elmosolyodott amikor kezünkre, ért, amik szorosan ragaszkodtak egymáshoz. Mosolygott, de mintha egy kicsit le lenne törve. 

-Szomjas vagyok-hisztizett Harry.

-Igyál, van egy kis dzsúz a hűtőbe-válaszolt Louis.

Harry óvatosan és lassan engedte el a kezem, szinte olyan lassan, hogy gyorsan kihúztam a kezem. 

-Sietek-kacsintott ránk, majd eltűnt a fehér ajtó mögött. 

Leültem Louis mellé, és mélyen a szemébe néztem. Nem tudtam mi játszódik le most a fejében, így megborzoltam a haját, és komoly tekintetét átváltotta egy mosolygóssá.

-És vagy 1 órával előbb te sírtál itt-borzolta vissza a hajam.

-Köszönöm. Mindent köszönök-bújtam hozzá.

-Nem kell mit köszönnöd. Harry a legjobb barátom, te pedig a legjobb..-csuklott meg a hangja.-Barátnőm-húzta a száját. 

Puszit nyomtam az arcára, majd vállára hajtottam a fejem. Hallottam ahogy Harry visszatért a szobába.

-Persze, vissza kapom és el is lopod tőlem a csajom-nevetett, és leült mellém.

Értelmetlenül is vállába fúrtam a fejem, és mélyeket lélegeztem, miközben összekulcsolta a kezeinket. Kapcsolgatni kezdte a TV-t, tudta, hogy engem a legkevésbé érdekel a foci.Egy ideig nyomkodta a kapcsit, majd feladta, és ledobta a kanapé sarkába.
-Elmegyek aludni. Tőlem maradjatok-mondta fáradtan.
-Jó éjt Louis-dobott puszit neki Harry.
Elmosolyodtam, majd én is elköszöntem Louistól. Örülök, hogy végre minden rendben van köztünk. Egyik fürtjével kezdtem el játszani, míg ő csak előre bámult. Elfeledtem az okot amiért igazából is sírtam. Eszembe jutott, de tudtam, hogy értelmesen megtudjuk beszélni. Elengedtem kezét, és hátrébb húzódtam, hogy pontosan lássam az arcát. Harry értelmetlenül nézett rám, nem tudta mire készülök.
-Valami baj van?-kérdezte.
-Tudod, amikor ide jöttem, rögtön a házadhoz mentem.-kezdtem a mondani valóm, majd mély levegőt vettem-Egy gyönyörű szőke nő nyitott ajtót. Ki volt az? És mit keresett nálad?-tértem a lényegre.
Harry arc vonásai megkeményedtek, és egyre gyorsabban vette a levegőt.
-A fiúk mondták, hogy lépjek tovább. Elmentem vele randizni, és nálam kötött ki-fájtak a szavai, biztosan megtörtént az is amire gondolok, de nem érdekelt.
-Harry, nyugodj le-fogtam meg a kezét, majd rám pillantott.
-Lefeküdtem vele-csuklott el a hangja.
-Tudom, és nem érdekel-motyogtam.
Harry felkapta a fejét, és halvány mosoly jelent meg az arcán. Talán örült kijelentésemen. Közelebb húzódott, és átölelt. Nem fogom hagyni, hogy újra elveszítsem. Túlságosan szerelmes vagyok ebbe a srácba, és kizárt dolog, hogy bármi is kiábrándítson belőle.