2.//2.rész.

Az ébredés mindig is nehéz volt számomra. Most kivételesen boldogan keltem. Habár Louis kanapéja igazán kényelmes, huzamosabb ideig kényelmetlen. Ez az apróság teljesen eltörpült amellett, hogy mellettem fekszik életem szerelme, és végre újra az enyém.Göndör fürtjei a nyakamat csiklandozták, elmosolyodtam. Óvatosan kimásztam a karja alól, ami védelmezően fogott egész éjszaka. Felálltam, és elindultam a konyhába. Louis ott ült az asztalnál, a telefonját nyomkodta, miközben teáját markolta meg.
-Jó reggelt-dörzsöltem meg a szemem, és leültem vele szembe.
-Kényelmes volt a garnitúra?-viccelődött.
-Nem vettem figyelembe-válaszoltam.
-Legyetek boldogok most már-állt fel a pulttól és kedvtelenül szólt hozzám.
-Eleanor merre van? Olyan régen láttam-sóhajtottam.
-Ma este jön vissza Franciországból. Elment az anyukájával. Esküvői ruha szalonokba mennek el..Tudod vészesen itt a kitűzött dátum-nyelt nagyot.
-Mikor lesz a nagy nap?-érdeklődtem. Teljesen lemaradtam az utóbbi 1 hónap alatt.
-Úgy gondoltuk, hogy március 2-ra tesszük. Addig még 2 és egy negyed hónap-mosolygott.
Március 2. Elgondolkodtam, mégis milyen jó lesz Elnek. Tökéletes pasihoz megy hozzá, és egy tökéletes gyermeket hordozhat a szíve alatt. Csevejünket Harry kómás tekintete zavarta meg. Karját a derekamra tette, és lágy puszit nyomott homlokomra.
-Én elmegyek bevásárolni, kifogyott a hűtő. Ha gondoljátok, rendeljetek valamit-mosolygott és kettesben hagyott minket.
Harry fáradtan ült le mellém, derekamról egy pillanatra se vette le a kezét.
-Hogy aludtál?-szólalt meg rekedtes hangon.
-Egész jól-mosolyogtam.-Hé Harry. Menjünk vissza a házadba, onnan eldöntjük, hogy mi legyen-néztem gyönyörű zöld szemeibe.
-Hogy-hogy mi legyen? Nem engedlek el újra, nem hagyom hogy elmenj-csattant fel.
-Nem úgy értem. Az lenne a legjobb, hogyha külön költöznénk. Nem?-tettem fel a kérdést félve.
-Nekem biztos, hogy nem. Stacy vagy te, vagy én de úgyis egymás mellett aludnánk, nem mindegy akkor, hogy együtt, vagy külön élünk? Nem akarlak újra magamtól messze tudni. Túl sok volt ez az idő-nyerte vissza átlagos hangját.
-Biztos vagy benne?-kérdeztem.
-Soha nem voltam még ennél biztosabb-fogta meg a kezem, és lágy csókot nyomott ajkaimra.
Felállt, és kiment a konyhából. Követtem őt, semmi kedvem nem volt egyedül ülni a magányos konyhában. Harry a tegnapi ruháit szedte össze, belebújt, majd átnyújtotta nekem is.
-Öltözz fel, és húzzunk innen-nevetett.
Nem válaszoltam, elmosolyodtam, és gyorsan felöltöztem. Harry elővette Louis házának pót kulcsát, amit a bejárati szőnyeg alatt tartanak. Gondosan bezárta a házat, majd elindultunk az ő háza felé.Átkaroltam, míg ő derekamon pihentette kezét. Gondolataim a szőkén cikáztak, ha tegnap ott volt, lehet ma is. Reméltem, hogy nincs ott, vicces lenne a képébe mondani, hogy ő az enyém, és hogy takarodjon el a házból. Harry zavarta meg a gondolat menetemet, azzal, hogy összekulcsolta a kezeinket, és rám mosolygott.
-Nem is tudod, mióta akartam végre ezt-suttogott.
Elmosolyodtam. Igen, végre minden a helyére állt.Szorosan össze kulcsoltuk a kezeinket,és úgy sétáltunk tovább. Nem kellett már sokat sétálni, hiszen tisztán látható volt az egész ház. Harry előhalászta kabát zsebéből a kulcsokat, majd a zárba helyezte. Sokáig vacakolt a kinyitással, amíg én csak kisebb kuncogással figyeltem. Végre kattant a zár, és beljebb mentünk. A ház semmit sem változott. Föntről néhány hang ereszkedett le az emeletre, így kételkedően néztem Harryre. Ő sem értette. Összeráncolta a homlokát,majd felszaladt a lépcsőn. A hálószobájából érkeztek a hangok, így oda mentünk. Nehéz volt követni, sokkal magasabb nálam, na jó, csak 2 fejjel, de akkor is, hosszabb lábai voltak. Megbújtam mögötte, míg a kezét összekulcsolta az enyémmel, és úgy mentünk tovább. Harry óvatosan nyitott be a szobába, és a látványtól teljesen lefagytunk.
-Mi a szent szar folyik itt?-üvöltötte el magát Harry.
A szöszi csaj, és annak egy néger barátja felavatták Harry ágyát. Undorító. Talán ha nem jövök fel, nem lenne most hányingerem.
-Harry, Harry megmagyarázom-nézett ijedten a csajszi az ÉN fiúmra.
-Nincs mit, ha lenne se érdekelne, takarodjatok mindketten el a házamból-üvöltött.
Nem láttam még ilyen mérgesnek, mondjuk nem is találtunk még olyan emberekre, akik a házában éppen "buliznak". A két ember, ijedten mászott ki Harry ágyából, míg én a folyosó végét bámultam, hogy még csak ne is lássak meg olyat, ami alapjában véve a ruha takar. Harry engem nézett, de ideges volt.  Harry megfogta a csuklóm, és elhúzott az ajtó elől, egyenesen le az emeltre. Alig bírtam követni, míg ő sétált, én kocogtam. Figyelhetne a magasság különbségekre is.
-Harry.
Néztem rá értetlenül, mire az ajtónál megállt, és hátra fordult. Csábos mosoly jelent meg az arcán, szólásra nyitotta a száját.
-Elmegyünk innen-mondta.
Kihúzott az ajtón, és csak elszaladtunk a ház elől.
-Harry-állítottam meg.-Az a két idióta bent, és ki tudja milyen dolgokat művelnek a szobádban..Az ágyadban.
-Ne foglalkozz velük. Eladom a házat. Így is úgyis-avatott be, eszetlen döntésébe.
-Mi?-biccentettem meg a fejem.
-Veszek egy új házat. Mióta elmentél, megváltozott. Nem volt olyan benne élni, mint akkor-jött közelebb hozzám.
-De visszajöttem-suttogtam, és ajkaink alig 2 centire voltak egymástól.
Derekamra csúsztatta egyik kezét, másikkal arcomat simította meg.
-Pontosan-ajkaink súrolták egymást, de nem állt szándékában megcsókolni. Húzta az agyam.
Tovább mentünk, pontosabban kocogtunk. Az ég dörögni kezdett, és a távolból néhány villám csapott le. Megijedtem, Harry pontosan tudja mennyire félek a viharoktól. Ez beteges egy 19 éves lány számára, nem kéne félnem, de ezt már nem tudom leküzdeni. Soha. Kezeinket összekulcsolta, és húzott maga után. Megálltunk egy hatalmas hotel előtt, felnéztem rá, lehetett vagy 40 emeletes. Hatalmas, hova akar vinni? Felém fordult, elő bukkant annyira imádott mosolya, két kezét arcomra tette, míg én a csuklóját dogtam meg. Óvatosan felnéztem rá. Lassan megcsókolt, érzéki csók volt. A rövid csók, hosszadalmas és romantikus csókba fulladt. Egy esőcsepp zavarta meg a tökéletes pillanatot. Felnéztünk az égre, és egyre gyorsabban estek le a cseppek.
-Nem csókolóztam még esőben-nevetett halkan.
Elmosolyodtam, majd ajkait újra az enyémhez tapasztotta. Nyelvével bejutást nyert a számba. Kör körös mozdulatokat tettek, majd abba hagyták. Ajkát elválasztotta és szemei csillogni kezdtek. Mindig csillog amikor velem van,de most különösen.
-És most?-tettem fel a kérdést.
-Már eláztunk, szóval mindegy-nevetett.
-Úgy értem hova megyünk most?-mosolyogtam.
-Oh-sóhajtott-Imádok az esőben lenni, belélegezni az eső illatát, de mivel tudom, hogy nem szereted a viharokat, bemehetünk a hotelbe-ajánlotta fel.
-Milyen udvarias-nevettem, és elindultunk az ajtó felé.
Beléptünk az ajtón, mintha valami kastély szerűségbe mentünk volna. Ledöbbentem, nem volt egyáltalán csicsás, egyszerű, de nagyszerű. Káprázatos volt. A színek falai is tökéletesen passzoltak. Amíg én bámultam a hotel belsejét, Harry kivett egy szobát. Felmentünk a szobába, ami pontosan a 40. emeleten van. Ez a gyerek csak hülyéskedik velem. Lifttel mentünk fel, biztos nem bírtam volna ki a lépcsőzést. A lift csengése után az ajtók kinyíltak, és kiléptünk a dobozkából. Elindultunk a szobánk felé, két szoba van itt, Harry a nagyobbat kérte. Pontosabban ezek már az amolyan "elnöki" lakosztályok. Biztos drága ez a hely ahogy elnézem. A szobába belépve csak fokozta a hangulatomat a gyönyörű festmények, a falak(igen a falak). Annyira szép volt, akár az életemet is letudnám itt élni. Hatalmas fürdőszobával rendelkezett, melyben egy jakuzzi található. Lehuppantam a hatalmas francia ágyra, és szó szerint hátra dőltem. Karjaim magam mellet voltak, majd Harry is követett. Fejünk egymás mellett helyezkedett el, mint egy romantikus filmben. Annyira jó volt minden. Vissza nyertem az energiám, a szerelmem. Boldog vagyok. Harry közeledett felém, és ajkai éppen hogy súrolták az enyéimet. Boldogságomat a telefonom zavarta meg. Összeráncoltam a homlokom, szemeim össze húztam, és hallottam ahogyan Harry sóhajtva dobja a fejét a kényelmes matracba. Mosolyogtam egy sort, majd felálltam és kihúztam zsebemből a telefonom. Anyu neve villant fel.
-Basszus-motyogtam.
Elfelejtettem nekik szólni, hogy eljövök.
-Szia anya-köszöntem.
-Kicsim merre vagy? Annyira aggódtunk már érted-sajnálkozott.
-London-szorítottam össze a fogam.
-Mit keresel te ott? Itt ez a tökéletes fiú a házunkban, te meg biztosan Harryvel hancúrozól. Gyere haza azonnal-oktatott ki.
-Nem hancúrozunk-láttam ahogy Harry elmosolyodik, leültem mellé az ágy szélére.-Egyébként nem ismered Jamest. Hazudott nekem anya. Nem megyek haza. 19 éves vagyok, eltudom dönteni mit akarok, és az életem mostantól Londonban folytatódik.-mondtam neki teljesen nyugodt hangnemben.
-De megcsalt-emelte fel a hangját, mire Harry komoran nézett rám.
-James is megtette volna. Nem érdekel-álltam fel és elvonultam a fürdőszobába.
Magamra csuktam az ajtót, és leültem a kád szélére.
-Kicsim, James nem olyan ember. James szeret, most sír. Fent van a szobádba. Kérlek gyere haza, beszélj vele-kért meg.
-Nem érted, hogy nekem itt az életem? Minden ide köt. Ha vissza megyek Magyarországra, csak a szomorúság lesz ami körbe vesz. Imádtam ott élni, veletek a barátaimmal. De amióta Em meghalt, nincs értelme, még csak haza menni se. James nagy fiú, ha akar valamit, ide jön, és nem anyukámon keresztül üzen-emeltem fel a hangom.
-Stacy értsd, meg szeret téged. Miért hagyod hogy egy ilyen híresség mint Harry elvegyen? Jamessel tökéletes életed lehetne, gyermekeitek lehetnének, és talán még jobban is össze illesz vele, mint azzal a seggel-mondta.
-Ne merj a barátomra ilyet mondani. Szeretem Harryt, és nem hagyom, hogy bármi is tönkre tegye az iránta érzett szerelmemet. Miért nem tudod megérteni, hogy szeretem? Nekem csak ő kell. Igen bánkódtam miatta, de nekem ne mond, hogy soha nem éreztél még ilyet egy ember iránt sem. James nem érdekel.-beszéltem mire egy könnycsepp jelent meg a szemem sarkában.
-Tönkre teszed magad kicsim.-szomorú volt a hangja.
-Sajnálom anyu-csuklott el a hangom.
-Én is-mondta és kinyomta a telefont.
A saját anyám rám csapja a telefont. Szép.
          

~Harry Styles~

A fürdőszoba előtt álltam, hallgattam ahogy miattam veszekszik az anyukájával. Sok mindenről megbizonyosodtam. Például, hogy Stacy nem fog elmenni, neki már itt az élete, vagy hogy Emily meghalt. És, hogy szeret. Mind végig tudtam, de az hogy szembeszállt az anyukájával, és kimondta nekem mindennél többet jelentett. Óvatosan bekopogtam, majd enyhe résre nyitottam az ajtót. Fejem egy kicsim bedugtam, majd halkan kérdeztem.

-Bejöhetek?

Nem válaszolt, cserébe csak félre húzta a száját. Igennek vettem, nem vártam beléptem, és elé guggoltam. Kezeimet a combjára tettem, és úgy néztem ahogy néhány könnycsepp legördül az arcán. Óvatos puszit adtam szeme sarkába, majd arcára, és újra vissza tértem előbbi pozíciómba. 

-Minden rendben?-kérdeztem.

Bólogatni kezdett. Nem igazán győzött meg.

-Sajnálom- motyogtam.

-Mégis mit? Az anyám olyan képet írt le James-ről, hogy ő a tökéletes számomra, meg ilyeneket. Nem is ismeri-hangja elcsuklott.

Figyelemmel kísértem, ahogy beavat a telefonos beszélgetésbe.

-Harry, én nem akarok vissza menni,itt kell maradnom. Nem akarok újra elválni tőled. Annyira rossz volt. Nem bírnám ki újra-egyre gyorsabban folytak a könnyei.

-Hé ne sírj. Soha többé nem teszek semmi olyat ami neked fájna,és senkinek nem fogom hagyni.-leheltem puha csókot gyönyörű piros ajkaira.

Egyik kezem térd hajlatához helyeztem, másikkal a hátát támasztottam. Karjait nyakam köré fonta, és mellkasomra helyezte fejét. Lassan besétáltam vele a szobába, és óvatosan az ágyra raktam. Felnézett rám, szemei csillogtak, és egy "köszönöm"-öt formált szótlanul ajkaival. Elmosolyodtam, és egy tincset sepertem ki gyönyörű arcából. Átsétáltam a másik oldalra, és lefeküdtem mellé. Gyengéden átdobtam derekára a kezem, de felém fordult, és mellkasomba fúrta a fejét. Kezeimet össze kulcsoltam, és csendben hallgattuk, ahogyan szakad az eső.Annyira nyugtató, és gyönyörű pillanat volt. Régóta vártam, hogy vére minden a helyére kerüljön, és sikerült. Lágy puszit nyomtam homlokára, majd kezével játszottam. Annyira aranyos kezei vannak. Szép és kicsi. Imádom a kezeit. Szerelmes vagyok, voltam, és leszek. Mindörökké ebbe a lányba.