Van valami amit el akarsz mondani?...89.rész.

5 KOMMENT ÉS ÚJ RÉSZ!
Na itt az 1. évad utolsó előtti része. Szerintem azért kezd izgalmassá válni..De ezt döntsétek el ti, komiba a véleményeket!
És köszönöm annak az 1 embernek aki minden részt amit írok be nem tetszik-eli . Kérlek ha nem tetszik a blogom, inkább ne gyere fel ide, mert fogalmad sincs arról milyen rosszul esik, hogy próbálok jó részt írni, erre..Nem vagyok tökéletes, nem vagyok olyan jó író. De ha már azt pipázod ki, akkor indokold is meg kommentbe, hogy miért! Köszönöm.
Jó olvasást!

London, Harry Styles szemszöge.

Este elvittem Rosie-t vacsorázni, az egyik kedvenc éttermembe, de nem volt túl jó. Semmi különleges nincs ebben a lányban, azon kívül, hogy írtó dögös. Talán azért nem látom a belső szépségeit, mert még mindig szerelmes vagyok másba. Lényegtelen, azért az éjszakámat vele töltöttem. Az ágyban viszont nem volt olyan rossz. Voltam már jobbal is, de megteszi egynek. 

 Kinyitottam szemeimet, az ablakon keresztül beáramló fény, fényesítette a szobát. A mellettem levő szőke bombázó még csendesen szunyókált, ezért óvatosan felálltam mellőle, és lesétáltam a konyhába. Egy pohárba öntöttem tiszta csap vizet, majd leültem a fotelba a TV elé. Néha bele szürcsöltem a pohárba, de a tekintetem végig az ajtón maradt.Hogy miért? Talán még várom azt a napot amikor Stacy boldogan a kislányunkkal sétál be. Gondolat menetembe belemosolyodtam. A TV felé fordultam amikor megcsörrent a telefonom. Zayn neve villant fel a képernyőn.

-Csá bratyó-köszönt bele.

-Szia Zayn-köszöntem vissza, és egyik kezemmel megdörzsöltem a homlokom.

-Na milyen volt az éjszakád a szöszivel?? Biztos jól tudja csinálni-viccelődött.

-Hogy őszinte legyek?-nevettem-Amilyen dögös ,oly annyira szar az ágyban.-motyogtam.
-Szóval nem lesz hosszú kapcsolat...-nevetett.-És akkor most tovább kutatsz? Vagy mi lesz?-kérdezgetett. A lehető legjobb kérdéseket tette fel.
-Nem tudom.-válaszoltam és megráztam a fejem. Zayn csendbe maradt, nem válaszolt.-Zayn-szólítottam meg.
-Tessék?
-Én még szerelmes vagyok. Vagy nem tudom, de egyik lányra se tudok úgy nézni mint...-csuklott el a hangom a mondat végére.
-Harry, kérlek, próbálj túllépni. Tudod, hogy támogatjuk minden döntésed, és hogy kedveljük Stacyt mert aranyos lány, de itt hagyott téged csak úgy..Egy levélben búcsúzott el.-igaza volt.
-Szerinted túl kell lépnem rajta?-értetlenkedtem.
-Ezt magyarázzuk a fiúkkal már vagy 1 hónapja. Mit csinálsz ma?-érdeklődött.
-Nem akarok semmit-vontam vállat.
-Már pedig fogsz. Gyere el velem, meg Niallel bulizni. Ha jól tudom Oli most épp Kanadában van-szinte érezhető volt ahogy kacér mosolya mellett felemeli egyik szemöldökét.
-Nem, nincs kedvem..Most ugye szüneten vagyunk?-kérdeztem, mert igazából most semmit se tudok a bandáról vagy a bandához kapcsolódó eseményekről.
-Egészen január 7-ig-nevetett fel hangosan.
-Akkor elutazok...-motyogtam.
-Hova? Amerikába? Megyek veled-mondta.
-Nem hiszem..Valami csendes nyugodt helyre-tudtam, ha ezt mondom Zayn tuti lemond róla.
-Akkor biztos nem..Hé Perrie és én elutazunk Olaszországba, nem jössz?
-Nem..Majd máshova..Egyedül..Tudod hátha becsajozok-próbáltam felszínesen átverni.
-Oké, oké, értem én. De most lépek, a hercegnőm már kint vár a kocsiba, és kiabál nekem, hogy menjek. Imádom ezt a csajt-nevetett és felsóhajtott egyet.-Jó utat és szeretlek édes-köszönt el Zayn.
-Édes? Azért szia-nevetve nyomtam ki a telómat, amit aztán a kanapéra dobtam. Kisebb gondolkozás után, előkaptam a laptompomat, és a repülőjegyeket kezdtem nézegetni. Az ára most pontosan nem érdekel, csak is az idő. Van mai járat. Ma éjfél előtt 11 perccel indul az egyik..Azzal megyek.....


Magyarország, Stacy Knight szemszöge.

Hamarabb felkeltem mint James. Balra pillantottam, és megláttam mellettem. Kicsit megijedtem, így a takaró alá néztem, de ruha volt rajtam. Már csak azért is, mert tegnap megcsókolt, és akármilyen hihetetlen, elfelejtek ezt azt. De semmi nem történt, aminek örülök. Felültem az ágyon és a térdeimet felhúztam, majd átkaroltam. Egy ideig így ültem, majd felálltam és távoztam a szobából. Lementem a konyhába, ahol a tesóm Bella éppen szendvicset készített magának.
-Jó reggelt Bell-köszöntem rá és megdörzsöltem közben a szemem.
-Szia. Kérsz egy szenyát?-mosolygott rám.
-Nem köszönöm..-ráztam a fejem és leültem a bár székre.
Bella letette a pultra a tányért, majd nehezen, de felmászott a mellettem levő másik székre.
-Mi lesz most veled és Harryvel?Annyira jók voltatok együtt. És ezt nem csak azért mondom, mert hatalmas rajongója vagyok, és így a családomban volt, hanem komolyan-harapott bele a sonkás szendvicsébe.
-Van, hogy az ember jónak ítél egy döntést, de közben meg ez a legrosszabb..-motyogtam.
-Mi?-kérdezett vissza.
-Semmi-mosolyodtam el.
Megvártam míg megeszi szendvicsét, addig az ablakot bámultam, és a gondolataim most kizárólag Harryn járt. Mi lett volna, ha...Ha nem derül ki ez az egész. Talán most ebben a pillanatban egy hazug kapcsolatban lennék, és ölelgetném, vagy esetleg..Nem. Nincs esetleg. Ez lenne csak.Elméletileg barátok vagyunk, de nem beszélünk egymással. Biztos tovább lépett, így nekem is ezt kéne. Gondolat menetemet, James zavarta meg, ahogy egy boxerben és egy pólóban ledübögött a lépcsőn. Felkaptam a fejem, és bámulni kezdtem.
-Sziasztok-köszönt.-Mit csinálunk ma?-pattant le mellénk.
-Ami azt illeti anyuék elutaztak Pestre, én pedig ma az egyik barátnőmnél alszok. Tiétek a ház. Egyébként én egy fél óra múlva lépek, úgyhogy..-mondogatta Bella, és elmosogatta a tényért, majd eltűnt.
Ketten maradtunk James-sel.
-Éhes vagy?-kérdeztem rá.
-Kicsit..-mosolygott. Minek mosolyog ennyit?
-Csinálok rántottát, ha az jó lesz-álltam fel helyemről és a hűtőhöz sétáltam. James bólintott, így elővettem a tojásokat és egy kis sót, majd elkezdtem csinálni a reggelit.
-Felöltözök-mondta James, és homlokomra egy csókot nyomott.
Apró mosoly húzódott a számra, majd amikor eltűnt le is hervadt.

***
Miután megreggeliztünk feldobott James néhány ötletet mára, de most nem sok mindenhez volt kedvem.
-Süssünk muffint-motyogtam.
-Muffint? Tudsz sütni?-nevetett.
-Persze..Azt hiszem..Nem csináltam még, de biztos nem nehéz-nevettem és vállat vontam.
Gyorsan felöltöztem én is, és elmentünk a boltba bevásárolni a sütihez. Vettünk csokis alapot, és rengeteg fagyasztott gyümölcsöt, amit majd beledobálunk. Otthon voltak díszítő elemek, például ehető kis csillagok, szívecskék, és még más fajták. Kifizettünk mindent, és haza mentünk. Neki is álltunk. Elővettem a receptes könyvet, és abból néztük mit kell csinálni. James beindította a sütőt, hogy felmelegedjen. Elkezdtem az alapot, majd kis pohárkákba öntöttük ki őket. James beledobálta a ki olvadt gyümölcsöket, mint például málnát és epret. Kocka csokikat is dobtunk bele, hogy miért? Nem tudjuk, vicces volt. Betettük a sütőbe, és addig össze takarítottunk. Teljesen megnyílt nekem James, mindent elmesélt magáról, ahogyan én is. Rengeteget nevettünk, most nevettem a legtöbbet mióta..Harryvel szakítottam. Takarítás után, amíg vártuk, hogy kész legyen a muffin, leültünk a kanapéra. Már teljesen egyedül voltunk a házba, Bella egy negyed órája hagyott itt minket. Anyuék csak este érnek haza, miénk a ház.Lábaimat James lábára helyeztem. Kezeivel a lábamat simogatta, majd egy idő után levettem, mert már csikizett. Vállára hajtottam a fejem, és átöleltem.
-Köszönöm, hogy itt vagy. Nem tudom mit csinálnék most-motyogtam.
James nem válaszolt. Egyik ujjával az államhoz nyúlt és felemelte a fejem, hogy szemünk egy magasságba legyen. Lassan közelített, majd lágy csókot nyomott ajkaimra. Nyelvét végig simította alsó ajkamon, ezzel bejutást szerezve. Lassan csókolóztunk, az egész olyan édes volt. Egyik kezével az arcomat érintette meg a másik kezét a derekamon pihentette. Nem akartam, hogy ezt a pillanatot bármi is elrontsa, olyan tökéletes volt, de a telefonom megszólalt. Nehezen hagytuk abba, és felmosolyogtam.
-Basszus, bocsi-mondtam, és felszaladtam a telefonomért.
Sokáig kerestem, mire megtaláltam. Zayn neve villant fel. Milyen régóta nem is beszéltem már vele, vagy bármelyikükkel.
-Szia Zayn-vettem fel.
-Stacy, rég beszélgettünk már..Hogy vagy?-kérdezett.
-Nem egészen jól..Ismerted Emilyt nem? Meghalt..-csuklott el a hangom.
-Úristen, ezt nem tudtam.-mondta.
-Nem érdekes, te hogy vagy? Milyen London? Sokat változott?-kérdeztem egy mosolyt erőltetve magamra.
-Teljesen megváltozott.-érezhető volt ahogy megrázza a fejét.
-Miben?-mosolyogtam.
-Harry teljesen átszellemült..Amikor elmentél öngyilkossági kísérlettel próbálkozott..Aztán megakarta verni Liamet, amiért segíteni akart neki-sorolta.
-Mi?? Miért nem szóltatok, hogy ilyet tett?-akadtam meg az öngyilkosságon.
-Ja begyógyszerezte magát..De hamar észre vettem, és sikerült kórházba vinni. Nem kell aggódnod. Végülis csak miattad tette-flegmán hangzott kijelentése, biztos annak szánta.
-Miért?-értetlenkedtem.
-Mert itt hagytad. Elszöktél a problémátok elől, ahelyett hogy leültetek volna, hogy tisztázzátok teljes mértékben. És lényegében egy levélben dobtad ki. Nem vagyok nő, de biztos nem így kellett volna cselekedned-kaptam egy kis fejmosást.
-Tudom, de valaki megérthetné az én helyzetemet is. Mindenki engem okol mindenért, miközben ő tette a nagyobb bajt.Ő feküdt le mással miközben velem volt és nem én. Nem én csaltam meg-emeltem fel a hangom.
-Jó, igazad van. Bocsi, de akkor se így kellett volna..-mondta.
-Stacy-hallottam lentről egy kiabálást.
-Ki van ott veled?-kérdezte Zayn, biztos ő is hallotta.
-James eljött Magyarországra.-avattam be.
-És nem is mondta el?-lepődött meg.
-Mit kellett volna elmondania?
-Hát ezt a Harrys dolgot..Louis mondta neki, hogy jöjjön el..Vagyis nem éppen, de Louis házában történt..Ez hosszú..Az a nyomorék..-mondta, majd kinyomta a telefont.
-Zayn-kiáltottam utána, de már késő volt.
Nem igaz. James tudott róla, és nem mondta el nekem. Miért tette. Erőt vettem magamon, és lementem a nappaliba ahol James mosollyal várt.
-Ki keresett?-kérdezte.
-Zayn-mondtam mire lehervadt a mosolya.
-Mit mondott?-kezdett ideges lenni.
-Csak megkérdezte hogy vagyok, és hogy hiányzok nekik-próbáltam füllenteni.
-Oh értem-sóhajtott és újra előkerült a műmosolya.
-James..Van valami amit el akarsz mondani? Vagy el kellett volna mondanod?-kérdőre vontam.
-Nincs-rázta a fejét és a kezét maga elé tette.
-Tudtad, hogy Harry meg akarta ölni magát, de nem szóltál-kezdtem ordítani vele.
-Akartam..De aztán minden olyan jól ment. Stacy ne haragudj-próbált átölelni, de ellöktem magamtól.
-Hagyj békén James Collins..
Mondtam neki, és felszaladtam a szobába. Sírni kezdtem, és a bőröndömbe temettem néhány szükséges holmit...