Nem szorulok a segítségedre...87.rész.

7 KOMMENT és új rész. Egyre közelebb vagyunk a 90. részhez ami az 1.ÉVAD befejezése. LESZ MÁSODIK ÉVAD IS! Ezen változtatni nem tudok, úgy lett megírva a sztori, hogy tudjam folytatni is. Szóval lesz második évad. 
És akkor ugye írtam a csoportba a versenyt! Kihirdetem a legtöbbet komizó versenyt! Össze számolom ki mennyit komizott, és az első három oklevelet illetve, *KE* storyt kap a kedvencével.  És a  másik pedig a legjobb komment! Gondolok itt az ösztönző, és gyönyörű kommentekre amik segítettek mindig. Dicsértétek sokan a blogot! Itt többen is kapnak majd oklevelet! Ezeket majd az 1.évad befejezése után fogom ki hirdetni, úgyhogy addig lehet ilyeneket komizni:D
JÓ OLVASÁST!

Magyarország, Stacy Knight szemszöge.

Egész éjjel csak forgolódtam. Talán ilyen éjszakám se volt még. Hiába volt velem James, nem ölelhettem át éjszaka, mivel ő a földön aludt. Többször kérdeztem, akar-e az ágyon aludni, nem, ő ellenkezett. Talán mindössze 1 órát sikerült aludnom. A fejem hasogat, és nem lenne meglepetés, hogyha felállok szédülni kezdek. Felültem az ágyon, s takaró alól kibújva, indultam meg az ajtóig. Kezemet az ajtófélfának döntöttem ahogyan a fejemet is, mivel teljesen elhomályosult a világ. Hátul a fejem szúrni kezdett, az hittem elájulok. Összeszedtem magam, és elindultam lefelé a lépcsőn. A konyhába mentem, és cél tudatosan a gyógyszeres szekrényhez mentem. Kivettem egy aspirin-t, ami mindig segít ilyen esetekben. Nem vagyok a gyógyszerek híve, sőt, mái napig kiállok amellett, hogy káros a szervezetünkre, de mégis segít. Ha túl sokat adagolunk ki akkor függők lehetünk, ami halálhoz vezet.-de nem fogok a gyógyszerek káros hatásairól beszélni, amikor a fejem hasog, és semmit nem aludtam. Egy poharat vettem elő, és vizet öntöttem bele.  Gyorsan bekaptam az egy szem gyógyszert, majd ittam egy kis vizet. Kicsit hangosan csaptam a pultra a poharat. Rátámaszkodtam a pultra, és vártam. Hogy mire is vártam azt nem tudom, talán valami Isten csodára.  Felnéztem a velem szembelevő naptárra, ami a falra volt kiakasztva. Ma december 18-a van. Nem hiszem el. Ma van a nap amikor a mamám meghalt, és a nap amikor Emilit, leveszik a gépekről. Nem akartam, hogy valaki megtudja,hogy már ébren vagyok, ezért halkan felmentem a szobámba, és átugrottam Jamest, aki a földön szétterülve hevert. Felöltöztem és megmosakodtam, majd elindultam lefelé a lépcsőn halk léptekkel. El vettem a kocsi kulcsot, és kiálltam a garázsból vele, majd a legközelebbi virág boltba mentem. Leparkoltam a kocsit, és elindultam befelé az üzletbe. Rengeteg virág közül lehetne választani, ám én céltudatosan kerestem meg a rózsákat. A rózsa mamám kedvence volt, ahogyan az enyém is.
-Jó napot kívánok, miben segíthetek?-szólított meg kedves hangon az egyik virágkötő.
-Jó napot, öm 10 szál rózsát kérek-közöltem vele.
-Vörös, fehér?-kérdezett vissza.
-Vörös.-szólaltam meg, és közben a virágokat nézegettem.
Összesen 5 percet várta arra, hogy szépen összerakja, majd oda adta, fizettem és kimentem az üzletből. Beültem a kocsiba és az anyós ülésre dobtam a virágokat. Egyenesen a temetőbe mentem. Egy ember nincs ilyenkor kint. Ijesztő a légkör. Csend van és nagyon hideg. Aránylag még sötét is,hiszen reggel fél 7 van. Leparkoltam a mamám sírja előtt, és kiszálltam a kocsiból. Becsaptam magam mögött az ajtót, és oda sétáltam rózsákkal a kezemben a sírhoz.
-Szia mama. Hoztam virágot..Rózsát-halkultam el.-Tudom, hogy ez a kedvenced.-hagytam abba a mondatot és lehelyeztem a fejtábla elé őket. Vártam néhány percet csöndben, majd megszólaltam.
-Rettenetesen hiányzol. Tudom, ha most itt lennél segítenél nekem megoldást találni a problémáimra. Mit ne mondjak elég szörnyű életem van mostanában. Emily gépeken van, és ha minden igaz ma veszik le róla..Megcsaltak..Semmi életkedvem nincs. -meséltem el, mintha értené, vagy hallaná mit beszélek. Sokáig ott voltam még. Olyan 8 óra fele elköszöntem tőle, és beültem a kocsiba. Néhány könnycsepp szökött ki a szememből, melyeket gyorsan letöröltem az arcomról. Ezután a kórházba indultam meg. Lassan hajtottam ki a temetőből, aztán begyorsítottam. Így aránylag még hamar is beértem. Szintén leparkoltam és bementem a kórházba. Már nem álltam meg a recepciós pultnál, tudtam merre kell mennem. Siettem fel a lépcsőn, majd a kórterembe, ahol Emily van. Ahogy beléptem a szobába, orvosok vették körül Em ágyát, és Steven szemei könnyesek voltak. Féltem, hogy bekövetkezik a legrosszabb. Gyorsan oda sétáltam, és megbizonyosodtam a dolgokról. Em még a gépeken van. Kicsit megörültem, hogy nem késtem el. Az egyik orvos felém fordult, és kihívott beszélni. Steven is velünk tartott, nem bírta ki, hogy ne hallja mi van vele.
-Nos, mint azt már elmondtuk, Emily agyhalott, így nem fog soha többé felkelni. A pulzusa tökéletes, de nem hagyhatjuk így.-kezdte el.
-Miért nem? Hiszen eddig is így volt-vágott közbe Stev.
-Uram, elhiszem hogy jobb lenne a helye mellette, de értse meg. Ez itt egy kórház. Mi csak a munkánkat végezzük, és mindent megtettünk. Soha többé nem fog felkelni.-mondta mire könnyek szöktek a szemembe.
-Nem érdemli ezt-motyogta Stev miközben tenyereibe temette arcát.
-Mikor veszik le a gépekről?-kérdeztem meg halkan.
-Most, amint vissza megyünk-mondta és elindultunk befelé.
Még adtak nekünk lehetőséget, hogy elköszönjünk tőle. Én mentem elsőnek és mindent elmondtam amit csak tudtam. Aztán jött Steven aki a könnyeivel küzdött, hogy tudjon beszélni. Enyhe csókot nyomott arcára, amikor befejezte a mondandóját. Utolsó szava Emhez;" Szeretlek." A legérzékenyebb része ez volt. Steven oda állt mellém, és átöleltem, hogy ne is lássa, amikor kikapcsolják a gépeket. Megtörtént. Emilyt levették a gépekről, és már semmit sem tehettünk ellene. Szorosan ölelt meg Steven, nagyon rossz volt őt így látni.
-Vége?-kérdezte fülembe suttogva.
-Vége-motyogtam és egyre szaporábban folytak a könnyeim.
Az orvosok készültek elhagyni a kórtermet, de azért még egy szóra megálltak.
-Részvétünk-mondták és kimentek.
Már csak hárman, azaz ketten voltunk a szobában. Steven rettenetesen sírt, próbáltam megnyugtatni, de  kisebb nagyobb sikerrel. Több mint egy órát ott ültünk amikor megcsörrent a telefonom. Anyu hívott.
-Kicsim merre vagy?-szólt bele a telefonba.
-Kórházban. Em meghalt-csuklott el a hangom.
-Úristen, komolyan? Oda megyek azonnal-mondta anyu.
-Nem kell..Mindjárt megyek haza. Stevent is haza viszem.Nálam van a kocsi-mondtam.
-Biztos vagy benne?-kérdezett vissza.
-Ezer százalék.-válaszoltam és kinyomtam a telefont.
Steven már nem igazán sírt. Inkább csak szomorú volt, és az ablakon kifelé bambult. Kicsit megsimogattam vállát, majd hozzá szóltam.
-Haza viszlek, gyere-suttogtam.
-Maradok-hangzott a válasz.
-Pihenned kell. Kérlek gyere-kérleltem.
-Maradok-válaszolta fenn hangon.-Te menj de én maradok-válaszolt.
Bólintottam óvatosan, majd elhagytam az épületet. Beültem a kocsiba, és kormányra helyeztem mindkét kezem, és szememből előjöttek újra a könnyek. Pár perc után, erőt vettem magamon, és beindítottam a kocsit. Kifordultam a parkolóból, és elindultam haza.


London, Liam Payne szemszöge.

-Srácok, Harry már vagy 2 napja nem jön ki abból a hülye szobából. Csináljunk már valamit.-kérleltem őket, de mintha nem is figyeltek volna.-Hé srácok figyeltek?-kiáltottam rájuk.
-Mi van?-kérdezett vissza Louis.
-Nem igaz, hogy nem figyeltek..Nem érdekel titeket Harry?-kérdeztem tőlük.
-Magának okozta, mit tudnánk tenni? Megy az élet tovább..Nem tudom mit kell egy csaj után ennyit rinyálni-mondta Zayn.
-Tudjátok milyen elveszíteni valakit?-néztem rájuk komolyan. Louis mintha elgondolkozott volna, Niall fejét rázta, Zayn pedig vállat vont.-Látjátok. Semmit se tudtok. Végre szerelmes volt Harry, és megváltozott.-próbáltam hatni rájuk-Akkor megoldom én.-mondtam és felálltam helyemről.
Elindultam Harry szobája felé, míg a srácok lent maradtak. Hihetetlen banda. Ennyire nem segíteni a másikon, de ha valamelyiknek szüksége van valakire mi rögtön ugorjunk. Fel mentem a lépcsőn és Harry ajtajánál álltam meg. Összeszedtem a gondolataim, és bekopogtam.
-Harry, kérlek nyisd ki az ajtót-kérleltem de nem jött válasz-Van itt valaki aki beszélni akar veled-hazudtam egy kicsit. Mondjuk tényleg van valaki aki beszélni akar vele; én. Hallottam ahogy a kulcs elfordul és a kilincs lenyomódik.
-Stacy?-nyitott ki, de csak engem látott.
-Nem..Hanem én-csuklott el a hangom.
-Ne viccelődj mert egyáltalán nem vicces. Menj el-kért meg és rám vágta volna az ajtót, de oda tettem a lábam. Megfájdult ahogy az ajtó rávágódott, de legalább nyitva van az ajtó. Be mentem és Harry akkor már az ablak melletti kis fotelben ült, könyökét a térdére helyezve bámult kifelé az ablakon.
-Hiányzik?-kérdeztem és leültem az ágyra.
-Nem-vágta rá.
-Ne már..Tudom, hogy hiányzik. Ha nem hiányozni megkérdezted volna, hogy ki-mosolyogtam mire komolyan rám nézett.
-Mi a fenének vagy itt? Azért, hogy idegesíts?-kérdezte mély hangon amitől egy kicsit megijedtem.
-Harry segíteni akarok neked-mondtam neki.
-Nem szorulok a segítségedre. Se a fiúkéra. Se senki segítségére. -állt fel a helyéről és ökölbe szorította a kezét. Nagyon féltem tőle ebben a helyzetben. Mi lett vele?
-Harry kérlek nyugodj meg. Nem akarok rosszat.-nyugtatni próbáltam.
-Rosszul csinálod. Most takarodj ki innen-üvöltött mire felugrottam és kirohantam a szobából.
Micsoda egy szörnyeteg lett belőle. Valahogy muszáj Stacyt vissza hívni, hogy lezárják az ügyüket. Mert ez már kibírhatatlan. Lementem a srácokhoz és leültem hozzájuk.
-Mi van veled Liam? Olyan fal fehér lettél-nézett rám félve Niall.
-Hallod Liam?-kérdezte Zayn is.
-Ennek mi baja?-suttogta Louis Niallnek.
-Harry megakart v-verni-dadogtam.
-Harry?-nevetett fel hangosan Louis.-Komolyan Harry?
-Nem viccelek, teljesen ki van. Komolyan srácok, tennünk kell valamit. De hova lett Zayn? Az előbb még itt volt..-néztem körbe de sehol sem láttam.
-TETKÓK!-kiáltott fel Zayn és rohant oda hozzánk.-Emlékeztek amikor az első tetkómat csináltattam? Harry mondta, hogy ő is akar egyet, de nem csináltatott még. Itt az ideje, hogy elkezdje.-kacsintott.
-Tetkókkal akarod felvidítani?-nézett rá érdekesen Louis.
-Nem az a lényeg. Hanem az, hogy akar egyet, és úgy is megcsináltatná egyszer.. Legyen most-mosolygott.
Tetszett Zayn ötlete, de nem tudom ki mit fog ehhez szólni. Egyedül Zaynnek van tetkója, és neki is csak kettő. Nem hiszem, hogy Harry ebben benne lesz, de egy próbát persze megér.