Mit is képzeltem...90.rész.

NAGYON SOK KOMMENTET KÉREK!! 
Az évad UTOLSÓ része is megérkezett...Nem tudom, ki mit fog hozzá szólni, de azért nem lett eseménytelen. Szóval döntsétek el ti. A MÁSODIK ÉVAD-dal kapcsolatban majd még jelentkezek itt a blogon, figyeljétek a facebook csoportot, és a blogot is. Ha kell mindennap, soha nem tudhatom mikor teszem fel az információkat!
Jó olvasást, és RENGETEG KOMMENTET!! :)


Igazából nem tudtam mégis mit teszek. A szürke bőröndöm gyorsan megtelt fontos cuccokkal. Nem tudtam hova megyek, csak azt hogy James-től most jó messzire. Nem mondott el egy fontos dolgot, amit nekem tudnom kellett volna.  Megbíztam benne, és kijátszott. Valami megindult bennem felé, de most nem tudom mit is higgyek. Ezzel az egy dologgal megbántott. Nagyon jól tudja, hogy még szeretem Harryt, és elhallgatta előlem. Telefonomért nyúltam, és hátsó zsebembe dugtam, majd elindultam lefelé a lépcsőn. Felvettem a bakancsomat  és a téli kabátomat, rá egy sálat. Oda kint mínusz fokok vannak,  ráadásul kezd sötétedni.  James ott ült a kanapén, és motyogott nekem valamit, de teljesen kizártam a tudatomból. Kinyitottam az ajtót, és az ajtóban megálltam. 

-Ne menj Stacy kérlek.

Mögém lépett James, de megrántottam a vállam és elindultam lefelé. A repülőtér közel van hozzánk, így elsétáltam, sőt inkább futottam.  Szemeimből néha legördült egy könnycsepp, amely a kabátomról zuhant le a földre, vagy a cipőmre. 

Amikor beértem a repülőtérre, rögtön vettem egy jegyet Londonba, szerencsére a modell melónak, most van pénzem ilyenekre. Éppen hogy megvettem a jegyet, bejelentették a hogy a londoni gép késik 1 órát, ezért csak fél12-kor ér ide Magyarországra.  Leültem az egyik ablak melletti székre, fülesemet a füleimbe helyeztem és Lana del Rey -től a Dark Paradise-t kezdtem el hallgatni.  Felhúztam a lábam, és a fejem az ablak felé döntöttem. 

Csak néztem ki az ablakon keresztül a repülőket ahogy fel-és le szállnak. Eszembe jutott, ahogy ezek a gépek közül, valamelyiken ott ültem amikor ott hagytam magam mögött Londont, és eljöttem. Igaza volt Zaynnek, elszöktem a problémáim elől. Louissal nem beszéltem, nem merem felhívni. Féltem attól,hogy kiderül ami kettőnk közt történt, és mindenki megutál, na meg akkor tönkre is tenném a kapcsolatát. Ráadásul annyira megbántottam Harryt, hogy meg akarta ölni magát. Talán tényleg szerelmes belém, és ezt elfelejtettem. Nem szándékosan tehette azt amit tett, nem hallottam Harry verzióját, csak annak a csajét. Csak ültem és várakoztam. Gondolkoztam. Megint. 

***

Ránéztem az órára, negyed12. A gépem 15 perc múlva indul. A hangos bemondó szakította félbe a gondolat menetemet. 

"A londoni járat negyed óra múlva indul. Kérjük az utasokat fáradjanak a 4-es bejárathoz. Köszönjük"

Felálltam, és elindultam a bejárat felé. Nem érdekelt semmi, az sem, hogy itt hagyok már megint mindent. Az sem, hogy a szüleim mit fognak mondani. 19 éves vagyok, felnőtt, oda megyek ahova akarok. Főleg ha saját finanszírozásból teszem ezt.  Felültem a gépre az ablak mellé, szokásom szerint mindig az ablak mellett keresek helyet magamnak. Mély álom nyomódott a szememre, miközben még haloványan láttam leszállni egy londonból jövő járatot.

Harry Styles szemszöge

Amikor a gép leszállt, elsőként szálltam ki a gépből. A hosszú csövön szinte már futottam, így hamar a repülőtér közepén kötöttem ki. Senkinek nem tűnt fel, ahogy az éjszaka folyamán, én napszemüvegben hasítok végig a sorok között. Az egyik repülőn megakadt a szemem, ha minden igaz londoni járat, mivel van rajta egy brit zászló. Furcsa érzés fogott meg, de vissza tértem a valóságba, és Stacy házához indultam meg.  Futottam ahogyan csak tudtam. A hideg nem érdekelt, egy fekete pólóban szaladtam végig az utcákon, mindenkit kizárva. Egy cél lobogott a szemem előtt, mégpedig, hogy Stacyvel megbeszéljem a dolgokat, és a karjaim közt tarthassam.  Amikor a házához értem, ziháltam, és remegett a kezem meg a lábam. Úgy futottam mintha az életemen múlt volna. Végülis van benne valami. Mély levegőt vettem, és becsengettem. Hogy mit fogok mondani? Fogalmam sincs. Egy "idegen" fiú éjfél tájt beállít, azzal, hogy majd vissza szerzi elvesztett kedvesét. Éreztem a torkomban a gombócot, és a szívem egyre hevesebben pumpált ahogyan hallottam bentről a hangokat. Hallottam a kulcs elfordulását a zárba, és amikor lassan kinyílt az ajtó be pánikoltam. Amikor egy férfi alakot láttam meg előttem, összetörtem. Lecserélt. Velem egy idős lehet, vagy öregebb nálam, biztos nem fiatalabb.  Összeráncoltam a homlokom, és bosszúsan figyeltem az idegen alakot. 

-Harry?

Hallottam ahogy halkan kérdezte, szinte már suttogva, mintha megijedt volna valamitől.

-Ki vagy? Hol van Stacy?

Arrébb löktem az ajtóból és berontottam.  Körbe jártam a nappalit és az ebédlőt, de senkit nem találtam. 

-Hol van?-meredtem rá idegesen.

-Elutazott-hagyta annyiban.

-Mégis hová? Azonnal válaszolj-fogtam meg a nyakánál lévő felsőt és a falra nyomtam. 

-Nem tudom. Kiderül, hogy öngyilkos akartál lenni, erre elrohant sírva egy bőrönddel. Biztos hozzád ment.-tette maga elé két kezét.

-Megtudta?!-motyogtam-Szerencsétlen-néztem rá, majd elengedtem. 

Nos a tervem bal szerencsével végződött. Ha minden igaz akkor Stacy most útban London felé vette az irányt. Viszont következő repülőgép csak hajnali 5-kor indul. Nem várhatok addig. Elővettem a telefonomat, és Paul számát kezdtem el kikeresni. 

-Paul, küldj értem egy gépet most azonnal...-beszéltem hozzá.

-Hol vagy Harry?

-Magyarországon-válaszoltam.

-Mit keresel te ott?-emelte fel a hangját.

-Azt most hosszú lenne..Vissza kell jutnom most azonnal Londonba. Az életem múlik ezen, segíts-kérleltem.

-Jézusom, mibe keveredtél..Oké érted küldöm az egyik helikoptert..De ezt nem úszod meg szárazon fiacskám-fenyegetőzött nevetve.

-Örök hálám-mondtam és letettem a telefont. 

London,Stacy Knight szemszöge.

Itt vagyok újra Londonban. Letöröltem az arcomról lehulló néhány könnycseppet, és gyorsan elhagytam a gépet, majd a repülőteret. Egy taxit fogtam, ami nagy ritka az éjféli órákban. Harry házához vitt. Sóhajtottam egyet, majd kifizettem a szállításomat, és kiszálltam a kocsiból, ami rögtön el is hajtott. Időztem egy kicsit a lépcső előtt, de túl kell esnem rajta.  Mély levegőt vettem, majd lassan elindultam a lépcsőn felfelé. Fáradt voltam, és hideg volt. Nem tudtam mit fog szólni annak, hogy hajnali 1-kor az egyik volt barátnője beállít. Felkészültem a legrosszabbra is, hogy majd üvöltözni fog velem, és flegmáskodni. Erőt vettem és egyik kezem akaratlanul is bekopogott. Talán nem voltam teljesen felkészülve az éjjeli találkozásra, de ha már így történt ez is megteszi. Vártam, hogy kinyíljon az ajtó, és amikor kinyílt;csalódtam. Egy szőke hajú modell alkatú lány nyitott ajtót. Testét csak egy rózsaszín köntös takarta, amely a mellkasánál nyitva volt, szóval szabad belátást adott a férfiaknak. 

-Te ki vagy?-nézett rám miközben a pink nyalókáját bekapta.

-Az egyetlen kérdés, hogy te ki vagy?!-néztem rá kicsit dühösen.

Harry lecserélt erre a mézes mázas kis picsára? Úristen..Gondoltam magamban. 

-Harryvel randiztam tegnap este kis angyalom-ahogy kimondta, szemeim meggyűltek könnyekkel. Jobbnak láttam, ha nem lát így, inkább elmentem az ajtótól. Elindultam Louis házához. Sírtam,fáztam,remegtem. Az emberek csak kihasználnak.MINDIG. Nem értem, mindenkivel igyekszek kedves lenni, erre ezt érdemlem. Azt hittem Harry miattam került ilyen helyzetbe, pedig most már tudom, hogy nem. Nem érdeklem már. Elment ezzel a csajjal randizni, gondolom le is feküdtek. Mit tehetnék? Ott hagytam egy srácot aki iránt kezdtem érezni valamit, és elszöktem egy viszonzatlan kapcsolatba. Reményeim szerte foszlottak, most legszívesebben meghalnék. Mit is képzeltem...Harry híres és jóképű, jó hogy bárkit megkaphat. Sokat sétáltam pedig gyakorlatilag rövid út vezet idáig. Felmentem a lépcsőn, és becsengettem. Vártam, hogy kinyíljon az ajtó.

-Stacy?-lépett ki Louis álmos arccal.

Választ nem tudtam adni, teljesen elment a hangom a torkomban lévő gombóc miatt. Ziháltam és a könnyeim áztatták át az arcom. Louist szorosan átöleltem és tovább sírtam. Miért történik velem minden  rossz dolog?