Szükségem van rád...79.rész.

5komment és új rész, és még mindig várom a jelentkezést arra, hogy ki olvasná a 2. évadot HA lesz. És, persze hogy megéri-e. Jó olvasást, és sok-sok feliratkozót!:)

Louis Tomlinson szemszöge

Reggel kikászálódtam az ágyból, és egy ideig figyeltem Stacy mellkasát ahogy fel le mozog. Még mindig nem tudtam felfogni azt amit tegnap este tettünk.Szomorú és boldog is voltam egyben. Szomorú mert megcsaltam Eleanort, boldog mert Stacyvel tettem ezt.Kimentem a konyhába, és csináltam egy kávét. Telefonom elkezdett rezegni.Üzenetem érkezett, méghozzá Eleanortól. 

-"Délután fél 5 fele érkezek haza. Szeretlek! El xx"
Természetesen vissza írtam, hogy én is szeretem. Komolyan szeretem Eleanort, de még csak 25 éves vagyok. Eleanor pedig 21. Talán fiatalok vagyunk még az esküvőhöz.Nem tudom, de most úgy látom, hogy vele akarom leélni az életemet. Az hogy ez most megtörtént Stacyvel nem sokban változtatott ezen. Stacyt is szeretem, de nem úgy mint Elt.
 Stacy telefonja állandóan rezeg. Tegnap este lent hagyta a nappaliban. Megnéztem, hogy ki hívja. Ki más ha nem Harry. Felvettem a telefont.
-Hé Harry-köszöntem bele.
-Louis? Mit keres nálad Stacy telefonja?-kérdezte idegesen.
-Ő alszik. Találkozzunk. Beszélnünk kell-mondtam neki.
-Kérlek amint fel kel szólj neki, hogy hívjon fel. Beszélni akarok vele-halkult el.
-Mindenféleképpen, de gyere a Starbucksba, most-kértem meg.
Dünnyögött egy sort, és letette a telefont. Felöltöztem, megmosakodtam és elindultam kifelé a szobából. Vetettem egy utolsó pillantást arra a lányra aki az ágyamban fekszik. Olyan nyugodt, mint akinek semmi baja nincsen. Pedig minden össze jött neki.Sajnálom ezt a lányt, olyan gyönyörű és mit ne mondjak, szerencsétlen is. Sarkon fordultam és az autóm felé baktattam. Bezártam az ajtót, és elindultam a starbucks felé, ahol Harry már várt. Teljesen maga alatt volt, azt se vette észre, ahogy fényképezik, és autogrammot kérnek tőle. Semmit. Ijesztő. Még azt se, hogy leültem mellé.
-Haver, hé itt vagyok-ütöttem meg a kezét.
-Bocs, gondolkoztam-vágott vissza.
-Min gondolkoztál?-kérdeztem.
-Hogy miért vagyok ilyen. Stacyt mindennél jobban szeretem, és mégis megtettem. Egyszer fordult elő, és életem legnagyobb baklövése volt. Ha vissza fordíthatnám megtenném,de nem lehet-motyogott.
-Miért csaltad meg? Mi okod volt rá?-érdeklődtem.
-Hiányzott valami..Tudod régen bárkivel lefeküdtem, és ez hiányzott. Nem vagyok a komoly kapcsolatok híve, de azt tudom, hogy kit és kivel akarom leélni az életem, és ez a valaki teljesen érthető okokból elhagyott. És éppen tegnap beszéltem vele, hogy soha nem csalnám meg. Elmondhattam volna, egy balek vagyok-temette két tenyerébe a fejét.
-Az vagy-mondtam, mire érdekesen rám nézett-Most ne várd, hogy tagadjam amit TE mondtál ki-nyugtattam.
-Louis bármit megtennék érte, értsd meg, segíts nekem. Kérlek-kérlelt és szinte már könnyezett.
-Segítek, csak ne sírj. Közösségi területen vagyunk, itt ne sírj. Egyébként megfog Stacy bocsátani-simogattam meg a hátát.
-Honnan veszed? Nem tudod miket vágott a fejemhez-temette fejét a hatalmas tenyereibe.
-Hidd el. Ismerem, és nem akar elveszíteni.-mondtam neki, közben azon filóztam, hogyan vehetném rá Stacyt hogy kibéküljön vele. Harryvel tovább beszélgettünk, majd fél óra múlva felálltam és elköszöntem tőle. Haza fuvaroztam magam, és bementem a házba. Stacy már ébren volt, és szemei dagadtak és pirosak voltak. Jöhet az újabb lelkizés..
-Te sírtál?-kérdeztem és leültem mellé.
-Igen..-motyogta míg egy bögrének a fülét szorongatta.
-Miért?-kérdeztem.
-Harry..Meg azt amit tettünk. Utálom magam. Nem akarok itt lenni-kezdte el.
-Ami megtörtént az megtörtént. Ahogy elmondtam tegnap az ágyba, te senkit nem csaltál meg, mert szakítottál Harryvel, egyedül én csaltam meg Eleanort-próbáltam a tényeket közölni vele, de elég makacs.
-Komolyan, te nem bántad meg? Vagyis, nem szégyelled? Szörnyű dolgot tettük.-hajtotta le a fejét.
-De kicsit bánt a dolog..De nem fogom elmondani Eleanornak.-mondogattam neki.
-Egyébként hol van Eleanor??-kérdezte meg.
-Elment az egyik barátnőjével valahova..Nem tudom, ha minden igaz Wellingtonba.
-Mikor jön?-nézett rám hatalmas kék szemeivel.
-Majd délután. De nyugi, semmit nem fog megtudni az egészből-simogattam meg a vállát.
Vállat vont, és megölelt. Vissza öleltem, és egy puszit nyomtam a homlokára.Síri csend volt. Senki nem szólalt meg, se ő se én, élveztünk a csend magával ragadó erejét. Fejét vállamra hajtotta, én pedig fejemet a fejére helyeztem. Tisztára mintha kapcsolatba lennénk, pedig nem.
-Louis-emelte fel hirtelen a fejét-Itt maradhatok egy ideig?-kérdezte remegő hangon, mintha félne.
-Addig maradsz ameddig szeretnél-mondtam és szájára puszit nyomtam. Ez az egy csók ide vagy oda, már semmin nem változtat.
Felállt, és elindult felfelé a lépcsőn. Otthonosan mozog itt az biztos. Érzem, és tudom is, hogy miért ment fel. Valószínűsítem, hogy sírni ment. Nem megyek utána, nyilván azért ment el mert egyedül szeretne maradni. Nem fogom zargatni. Felhívtam Harryt, de foglalt volt a telefonja. Majd később felhívom. Fejem a a kanapénak döltöttem, szemem becsuktam,és gondolkoztam. Már nem emlékszem, hogy min gondolkoztam, de gondolkoztam, ezt nyíltan ki merem mondani. Lépéseket hallottam a lépcsőn. Kinyitottam a szemem, Stacy egy csíkos felsőben és egy csőnadrágban trappolt lefelé a lépcsőn. Nem tudtam hova megy, de biztos van valami dolga.
-Louis elmegyek, később jövök,de ezt az ügyet nem hagyhatom annyiban-mondta.
-Mégis mire gondolsz?-kiáltottam utána, de már becsukta maga után az ajtót.

Stacy Knight szemszöge
Délután 2 óra van. Itt vagyok a busz megállóban, várva a buszt, hogy végre befusson. Reményekkel teli szemmel, szálltam fel a buszra ahogy megérkezett. Talán én voltam az első a sorban. A buszon nem sokan ültek, csak egy öregebb hölgy, egy házaspár, legalábbis szerintem házasok,egy hölgy a 3 gyermekével, és egy fiatal srác, aki zenét hallgatott. Mindig tele van a busz, de most nem.  Kényelmesen elhelyezkedtem az ablak melletti, kicsit rozoga ülőhelyen. Felhőket nézegettem, amik elég borongósak, nem csodálom Angliában esős idő szokott lenni. Alig vártam, hogy megérkezzek a kitűzött helyre. Amikor megérkeztem leszálltam a buszról és elindultam az épület hatalmas ajtaja felé. Beljebb mentem, és teljesen luxus környezet fogadott. A recepcióshoz sétáltam, reménykedve, hogy segít az eligazodásban.
-Elnézést, nem tudja hol találom Mrs. Collinst?-kérdeztem udvariasan.
-Menjen fel az első emeletre és balra az első ajtó.-mosolygott.
-Köszönöm-mosolyogtam vissza és elindultam.
Felmentem a lépcsőn, és amikor felértem az első emeletre rögtön az ajtót kerestem, amire Mrs.Collins neve fel van tüntetve. Amikor megtaláltam, apró mosoly húzodott az arcomra. Halkan bekopogtam.Hallottam ahogy kiszólt, így benyitottam.
-Jó napot, én vagyok az Stacy Knight.
-Szervusz, kérlek ülj le-köszöntött kedvesen.
Leültem az egyik piros színű fotelba, ő pedig át ült a szürke színűbe. Nagyon tetszettek, a tapintásuk is annyira jó volt a foteloknak.
-Szóval Stacy, miért is kerestél fel?-kérdezte.
-A múltkor, felajánlottak nekem itt egy állást modellként. És ha állna még az ajánlat elfogadnám.-mondtam miközben ujjaimat dörzsölgettem.
-Oh szóval az állás miatt..Nos az van, hogy azt az állást amire felkértünk már elfoglalták. Nem is olyan rég, azt hiszem 2-3 napja.-mondta.
-Akkor sajnálom, hogy az idejét pocsékoltam-mondtam és felálltam a fotelből.
-Várj, van egy modell állás, azaz csak modellt kell állnod egy fénykép sorozathoz. Fizetést is kapsz érte,persze csak egy alkalmas, de megfizetjük. Arra lenne-e kedved jelentkezni?-ajánlotta fel.
-Mégis milyen modellt kéne állnom?-kérdeztem vissza.
-Egyszerű divatlapba kéne. Semmi extrém, vagy akt ez csak egy sima divatlap. Szóval benne vagy?-kérdezte mosolyogva.
Bólogattam, amit természetesen igennek vett.
-Akkor 1 hét múlva gyere ide vissza. Majd értesítelek a további dolgokról-mondta mire sarkon fordultam és eljöttem.Izgatott voltam, hogy modellkedni fogok, hiszen ez lesz még az első ilyen komoly fotózásom. Hatalmas ez a cég, örülök, hogy csak úgy az ölembe pottyant ez az "állás". Ahogy mentem lefelé a lépcsőn egy mély hangot hallottam meg a távolból, feltételezem Harry is itt van, mivel, hogy ők is itt szoktak fényképeket csinálni. Lefutottam a lépcsőn és elbújtam mögé. Megvártam míg az általam hitt Harry elmegy, aztán kijövök. Aztán megláttam ahogy Harry lesétál a lépcsőn a managerükkel. Tudtam, hogy nem kellett volna ide jönnöm. Kimentek az ajtón köszönés után. Nyugodtan bújtam ki a lépcső alól, és mentem ki az ajtón. Egy gond volt, Harry nem ment el, ugyanis az ajtó előtt állt. Felvettem a kapucnimat, és mint aki nem is ismerné elmentem mellette. Reménykedtem, hogy nem fog rá jönni, hogy én vagyok az.
-Ennél több kell, hogy ne ismerjelek fel.-szólt utánam.-Stacy kérlek beszéljünk-fogta meg a karom.
-Nem akarok veled beszélni-motyogtam.
-Szükségem van rád-mondta.
-Gondoltál volna erre akkor amikor lefeküdtél azzal a ribanccal.-vágtam a fejéhez.-Most pedig engedj el.
Elengedett, és hagyta hogy elmenjek. Szemeimben össze gyűltek a könnyek míg a buszra vártam pár sarokkal arrébb.