Senkihez sem tartozok...80.rész.

5komment és következő rész. A díjakat nagyon megköszönöm,és nagyon sokat kaptam, de nem tudom őket kirakni. Úgy kb. 4-5 díj van amit nem tettem ki, de valószínű, hogy nem is fogom. Ha lesz egy kis időm megpróbálom kitenni, de nagyon elfoglalt vagyok mostanában, és már csak 18 tanítási nap van. Most belehúzok, úgyhogy a nyáron majd tényleg sok részt fogok írni. Remélem nem fogtok haragudni.
Lassan már elérünk a 100. részig, ami hihetetlen, mert nem terveztem ilyen sok részesre a blogot, viszont nagyon jól esik, az hogy olvassátok, és néha kommenteltek. Nagyon szeretlek titeket, de nem írok tovább, jó olvasást! :)

 Nem vártam meg a buszt míg ideér. Sétálva indultam el, szemeim könnyesek voltak, de most tartottam magam. Nem sírhatok nyilvánosan. Gondolataim a Louisval töltött estémen cikáztak, és a Harryvel való kapcsolatomon. Szeretem Harryt, de amit tett megbocsájthatatlan. VOLT. Addig amíg én meg nem tettem. Kvittek vagyunk. Habár nem akartam ezt. Vagyis eleinte benne voltam, de vissza gondolva ezzel mindent el rontottam. Ha kiderül ami köztünk volt, nem csak Eleanort, Louist és legfőképpen Harryt vesztem el, hanem feloszlatom a One Direction-t is. Tennem kell ennek érdekében valamit.
 Tovább sétáltam, és már lassan Louis házát láttam meg. Könnyeimet letöröltem az arcomról, és nagy léptekkel előre indultam. A ház előtt megtorpantam, pedig szinte itt "lakok". Pár másodperc elteltével bementem a házba. A nappali üres volt. Levettem a cipőmet, és beljebb mentem. Fel az emeletre. Beléptem abba a szobába ahol az aktus történt. Leültem az ágyra, és Louis éppen akkor jött ki egy szál törölközőben ami körbe fogta a derekát.
-Oh Stacy, nem tudtam, hogy vissza jöttél-pirult el.
-Sajnálom..Öm inkább én kimegyek, nyugodtan felöltözhetsz-mondtam és elindultam az ajtó felől.
Hallottam ahogy felnevetett, hátra néztem és szemei az arcomon voltak. Elindult felém.
-Stacy, láttál már egy szál semmiben-mosolygott.
-Lehet, de jobb lesz ha most elmegyek-tiltakoztam az ellen, hogy a szobában maradjak amíg ő felöltözik.
-Hova mész el?-lepődött meg.
-A nappaliba-mosolyogtam és elindultam a lépcsőhöz.
Bementem a konyhába, és készítettem magamnak egy melegítő teát. Zöld tea a kedvencem, szóval azt készítettem. Leültem a székre, és szürcsölgetni kezdtem a bögrében lévő folyadékot. Telefonom az asztalon hevert mellettem, így láttam mikor ki hív. Harry nem hívott az elmúlt 1 órában. Megbántottam volna? De hiszen én csak az igazat mondtam. A másik lehetőség az, hogy túltette magát rajtam. Már nem akar vissza szerezni, úgy ahogy 1 órával ezelőtt. Nem tudom.
 Louis most felöltözve jött be a konyhába. Leült velem szembe és a telefonját kezdte el nyomogatni.
-SMS?-kérdeztem.
-Igen, Eleanor írt-mosolygott.
-Értem-mondtam és újra bele ittam a meleg teába.
-Amikor haza jöttél, mintha kicsit piros lett volna a szemed-nézett rám-Sírtál?-kérdezte.
-Csak gondolkodtam. Nem tudom mi legyen-mondtam és letettem az asztalra a teát.
-Figyelj én nem akarok bele avatkozni, de Harry a főnyeremény. Hiába megbántott, ő bánik veled a legjobban. És nagyon szeret, ezt tanúsíthatom.
-Nem hívott.-halkultam el.
-Minden rendben lesz, most csak időt akar hagyni neked. Nyugodj le-ütögette meg a vállam.

***

Louis alszik, én pedig TV-t nézek. Pontosabban az egyik zene csatornát, amin éppen az 1D megy. Nem bírom, ki hogy ne hangosítsam fel egy kicsit a hangerőt, de nem hangosra, csak egy kicsit jobban. Talán nem ébred majd fel erre Louis. Az ajtó halkan kezdett el kinyílni,és mire oda néztem Eleanor az ajtóban állt. Hosszú farmer, pulóver , és egy táska. Tipikus Eleanor téli öltözködése. Amikor meglátott meglepődött, de hozzám rohant és átölelt.
-Stacy te mit keresel itt?-mosolygott.
-Hosszú..-hajtottam le a fejem.
-Most már ráérek-szorította meg a kezem, és leültünk.
-Szakítottam Harryvel. Azt hiszem-motyogtam.
-Szakítottál? És azt hiszed? Jézusom miről maradtam le-nézett.-Mi történt?
-Megcsalt. Amikor a kórházban voltam, lefeküdt egy csajjal..Pontosabban a fotóssal-meséltem el neki.
-Sajnálom Stacy, most mit fogsz csinálni?-kérdezte.
-Nem tudom. Jobbnak láttam eljönni onnan.-mondtam.
-Itt maradhatsz. De meg kell oldanotok.-simogatta meg a vállam El.
Lépteket hallottunk a lépcsőn, így mindketten felnéztünk. Louis baktatott lefelé, álmos fejjel. Eleanor felugrott a kanapéról és Louis nyakába ugrott. Ezernyi csókkal árasztotta el az arcát, száját, és a nyakát. Lassan élő pornóvá változik a helyzet, jobb ha nem nézem. A TV kapcsit kezdtem el nyomkodni, hol erre a csatornára, hol arra. Az egyik 1D interjú jelent meg a képernyőn, mire Louis kikászálódott El kezei közül és lehuppant mellém. Eleanor csak ott állt kicsit megsértve, aztán leült mellénk. Oldalba böktem Louist, mire kedvesen rám mosolygott, és megfogta Eleanor kezét. Gondoltam, hogy le vágja miért is ütöttem az oldalába. Végig kellett nézni egy egész interjút, amibe legtöbbszőr Harryt mutatták. Hál'Istennek én nem néztem végig. Az utolsó 1 percben ki kellett mennem a szobából a friss levegőre. Leültem a kerti asztalhoz, és telefonomat kezdtem birizgálni. Facebook-ra már fel sem nézek, ahogy twittere is 1 héten 1-szer maximum. Nem bírom azt a sok gyűlölködést amit azért kapok mert Harry engem választott helyettük. De ennek már vége. Senkihez sem tartozok. Nem vagyok senkié.