Mindig veled leszek....82.rész.

7 komment és új rész. Nem olyan izgalmas, de mostanában nincs ihletem. Nem tudom miért, eddig tele voltam ötletekkel, de mára semmi. Azért remélem tetszeni fog, jó olvasást!



Reggel tükörbe nézve, már nem azt a lányt láttam aki voltam 1 hónapja. Egy összetört, "elhagyatott" megtört arcot láttam. Nem tehetem ezt magammal, nem hagyhatom el most. Most nem. Itt van James, aki nagyon jó fej, és nem kizárt, hogy többet akar tőlem. Itt van Harry, akit tiszta szívemből szeretek, de megcsalt. És itt van Louis, akivel egy tökéletes éjszakát töltöttem el, és a csókjai isteniek, de ezzel a legjobb barátnőmet bántottam meg. Tisztáznom kell az ügyeimet. Ma megteszem. Bármi történjen is, megteszem. Felöltöztem, és elindultam lefelé a lépcsőn. Eleanor és Louis a cipőjüket húzták felfelé.
-Elmegyünk vásárolni, hozzunk valamit?-kérdezte Eleanor mosolyogva.
-Nem köszönöm. Vagyis, de egy zöld teát.-válaszoltam.
-Rendben, majd jövünk, szia-mondták és kiléptek az ajtón.
Egyedül maradtam a hatalmas házban. El is felejtettem, hogy miért indultam meg lefelé a lépcsőn, így vissza mentem az emeletre. Mintha meghülyültem volna. Elindultam a telefonomért, amit ilyenkor mindig a párnám alatt tartok, hogy ha este valami baj van, csak ki kelljen húzni alóla. Nem tudtam pontosan mit teszek, de megettem. Harryt tárcsáztam.
-Tessék ki az?-szólt bele.
-Stacy vagyok, ha még emlékszel rám.-motyogtam bele.
-Stacy? Figyelj vissza hívlak, mert most éppen elfoglalt vagyok, 5 percet kérek, nagyon szeretlek ezt tudd, mindjárt vissza hívlak-mentegetőzött, majd kinyomta.
Fogadjunk valami csajjal van. Én hülye meg felhívtam, reménykedve, hogy engem szeret, de nem tuti egy csajjal van. Az életem leghosszabb 5 perce volt. Megcsörrent a telefonom. Harry neve villant fel.
-Igen?-kérdeztem bele.
-Miért hívtál?-kérdezett vissza.
-Nem tudom, egyszerűen az ujjaim cselekedtek-halkultam el.
-Találkozunk? Kérlek, beszélnünk kell-mondta.
-Egyedül vagyok most, El és Louis elmentek vásárolni.-mondtam neki.
-Két perc és ott leszek-mondta és kinyomta a telefont.
Nem tudtam, mit kezdjek addig magammal. Az agyam folyamatosan kattogott. Mit kéne mondanom, miért is kéne vele beszélnem. Bementem a konyhába, egy pohár teáért. A zöld te mindig lenyugtat, ezért azt iszom. Még j,hogy szóltam Elnek, hogy hozzanak, ez az utolsó filter. Felmelegítettem a vizet, és elkezdtem bele mártogatni a kis madzagra rakott kis tasakot. Nem sokkal ezután csöngettek. Elindultam a csészét szorongatva kinyitni az ajtót. Harry állt az ajtóban.
-Stacy, szia-mondta és megölelt volna, de ellöktem magamtól.
-Gyere be.-mondtam neki, és leültem a fotelbe.
Síri csend volt. Nem akartam én kezdeményezni a beszélgetést, lényegében ő akar nekem mondani valamit, én meg csak hallgatom.
-Na jó, figyelj, én nem bírom ki nélküled. Ezerszer átgondoltam azt, hogy miért kellett lefeküdnöm vele. Ha tehetném hogy vissza fordítom az időt, biztos nem tenném meg. Azt sem értem, miért történt-vallotta be.
-De tudod miért történt-motyogtam a csésze alatt.
-Nem tudom. Stacy egyedül téged szeretlek, és bármit megteszek hogy vissza gyere hozzám.-mondta és elém kúszott.
-Nem kell semmit tenned. El kellett volna mondanod. Tudod, amikor ez kiderült, pontosan az nap beszéltük meg, hogy ha valami nincs rendben akkor megoldjuk, és nm megcsaljuk a másikat. Te piszok módján hazudtál nekem. Nem érdekelt, hogy a szemembe hazudsz, csak az, hogy az az egy idióta ember is veled legyen, ha neked olyan kedved van. És remélem érted azt az OLYAN kedvedet-hangsúlyoztam újra.
-Ez nem igaz. Nem ilyen vagyok. Nem tudom mi ütött belém. Ismersz.-mondta és könnyek gyűltek a szemébe.
Nem bírtam tovább. Itt térdelt előttem a gyönyörű zöld szemű, göndör hajú srác, akibe szerelmes vagyok. Lassan folynak le könnyei az arcán, de már nem néz a szemembe. Mintha félne. Vagy csak nem akarja, hogy lássam a tekintetét. Mutató ujjammal az állánál fogva felemeltem fejét. Szeme nem csillogott annyira. Megbánta azt amit tett, én pedig eleget szenvedtettem már azzal, hogy nem szóltam hozzá, és nem is kerestem. Néhány másodpercre nézett rám, azután elnézett. A földet nézte, többször. Gyengéd puszit nyomtam ajkára, jelezve, a haragom csökkenését.
-Ne sírj, az semmit nem old meg-suttogtam fülébe, mire szorosan átölelt. Mellkasa az enyémhez préselődött, éreztem ahogy fel-és le süpped minden egyes levegő vételnél. Fejét vállamba fúrta, és csak sírt. Hátát simogattam, hogy próbáljam megnyugtatni.
-Szeretlek Stacy, és tudom, hogy nem jössz vissza hozzám, de örökké szeretni foglak-motyogta a vállamba.
Homlokom összeráncoltam szavai hallatán. Nem tudtam, most örüljek, vagy sírjak attól amit mondott. Sírni akartam, mert hallottam hangján a bánatot és az a szó, hogy soha többé..Szimplán elszomorít. Örültem, mert azt mondta, hogy örökké szeretni fog. Nem gondolkoztam abban a pillanatban, minden történt magától.
-Mindig veled leszek-suttogtam,és megszorítottam a vállát.
Felnézett rám, könnyes szemei hirtelen felcsillantak, és enyhe mosoly tűnt fel arcán.
-Hogy érted?-kérdezte.
-Nem akarlak elveszíteni mert szeretlek. De amit tettél, soha nem felejtem el-mondtam neki.
-Szeretlek Stacy-ölelt meg mosolyogva.
Kibékültem vele, de ez nem azt jelenti, hogy minden ugyanúgy fog tovább működni. Azt hiszem minden más lesz. Nem nagyon bízok benne, de a szavaitól mindig omladozok, és azok a kusza fürtök. Barátként ez az egész olyan más lesz.

***

Harry még mindig itt van velem. Lassan 1 órája, hogy beszélgetünk, de most teljesen őszintén. Megmondtam neki, hogy csak őszintén, bármit is akar, vagy bármi is történjen.  Az ajtó kinyílt, és Eleanor jött befelé. Hirtelen ránk pillantott, és elmosolyodott. Letette a cuccokat, és oda jött hozzánk.
-Kibékültetek?-kérdezte hatalmas vigyorral az arcán.
-Igen-mosolygott Harry.
-Kibékültünk, de nem vagyunk kapcsolatba-vágtam rá.
-De az előbb nem az volt, hogy akkor minden rendben?-nézett rám Harry komoly arc kifejezéssel.
-Az volt, hogy kibékülünk, de még vissza kell szereznem a bizalmad, addig semmi sem történhet-mosolyogtam.
Harry átölelt, é fülembe suttogott. "Mindent megteszek, hogy vissza szerezzelek". Szerencsére az ajtóval szembe álltam, ahogy Harry ölelt, és megláttam Louist, hatalmas szatyrokkal a kezében, és ahogy meglátott engem és Harryt, kicsit elszomorodott. Rögtön elhúzódtam Harrytől, és segíteni indultam, Louisnak. Bevittük a zacskókat a konyhába, közbe Harry beszélt Eleanorral.
-Újra együtt vagytok?-könyökölt a pultra.
-Nem.-mondtam.
-Harry boldog-mosolygott, és rám nézett-Összetartoztok.
-Lehet, de még nem bízok benne úgy mint azelőtt-mondtam.
-Stacy te is megtetted vele. Nem hiszem el, hogy ezt teszed vele. Látszik rajta mit össze szenved miattad. Ismerem Harryt, soha nem volt még ennyire szerelmes-mondta.
-Nem értheted-mondtam.
-De értem. Itt ez a másik pasi, akivel gondolom újra fogsz találkozni. Harry tud róla?-kérdezgetett.
-Azért mondod mind ezt, mert nem akarod, hogy itt lakjak?-néztem rá komolyan.-Azért akarod, hogy újra összejöjjek Harryvel, hogy elmenjek, és ne kelljen mindennap látnod? És hogy ne jusson mindennap eszedbe az az éjszaka? Miért nem ezt mondod?-vágtam a fejéhez kicsit hangosan, és kirohantam a konyhából.
Harryre vetettem egy pillantást, majd elnéztem és kirohantam az ajtón. Megálltam a sarkon, és felhívtam James-t. Gondoltam, most találkoznék vele, ő talán tudna nekem segíteni.
-Stacy, azt hittem én foglak elsőnek hívni-nevetett.
-Tudnánk most találkozni?-kérdeztem meg.
-Persze, az irodában vagyok anyunál, de indulok lefele. Merre vagy?-kérdezte.
-Itt vagyok Louisék sarkán. Elindulok feléd.-mondtam, és elindultam ahogy mondtam.
Nem kellett sokat sétálnom, egy fekete autó állt meg előttem. Ablaka lassan húzódott lefelé, és egy fiú nézett ki. Pontosabban James. Beszálltam az autóba, és elindultunk vele. Nem tudtam hová visz, de amikor egy házhoz érkeztünk, csak remélni tudtam, hogy ez a ő háza. Beljebb mentünk a házba, a nappali nem volt kicsicsázva, ahhoz képest mekkora ez a ház.
-Nem szeretem a túl modern dolgokat-nevetett, és segített levenni a kabátomat.
-Nagyon szép ez a ház-mondogattam.
-Köszönöm, habár gondolom nem annyira mint az énekes barátaid háza-viccelődött.
-Az övéké nagyon modern, viszont a tiedbe tetszik ez az egész. Hogy mégsem az a modern. Nem a külsőségre építesz ami bejön-mosolyogtam.
-Ha már itt a haveroknál tartunk, mi van Harryvel?-kérdezett rá.
-Éppen erről akartam veled beszélni.-mondta és leültünk egy kényelmesebb kanapéra.-Nos kibékültem vele, de nem járunk. Csak barátok maradtunk. Így viszont jobb lesz ha elköltözöm onnan, mert így még azt hinné Harry, hogy van valami Louis és köztem-halkultam el, közben az ujjaimmal a bőrömet kapartam. Tudnál nekem segíteni valami kis lakást keresni? Külön akarok költözni, nem akarok félre értéseket-mondtam.
-Jó ötlet, de azért nem akarsz ott maradni, mert még szereted Harryt?? Vagy azért mert érzel valamit Louis iránt??-megállt bennem az ütő is ahogy megkérdezte, komoly képet vágtam-Csak vicceltem-nevetett fel, mire megkönnyebbültem.
-Haha-mondtam mosolyogva.
-Egyébként oké segítek, ha nagyon szeretnéd-mosolygott és átölelt.
-Köszönöm, de ez ráér. Még más terven is gondolkozom-vallottam be.
-Például?-kérdezett rá.
-Vissza megyek. Magyarországra.-motyogtam.
-Na szép, megismerek valakit, akivel jól kijövök és elüldözöm-nevetett.
-Nem miattad, csak magam miatt-mosolyogtam.
James komolyan nagyon rendes srác, de tisztáznom kell magamban, mit is akarok. 19 éves vagyok, el kéne döntenem mégis mit kell tennem.