Maradj itt velem...78.rész.

7komment és új rész, remélem tetszeni fog. Kérdéseket, lehet feltenni kommentben, chat-en vagy akár facobookon, ha csatlakozol a csoportba. Persze bármit lehet kérdezni, megpróbálok mindenre válaszolni. :) Jó olvasást!
ÉS A 18AS RÉSZT TELJES MÉRTÉKBEN KITÖRÖLTEM BELŐLE ÉS HELYETTE EGY KISEBB SZÖVEGET DOBTAM BE! ÚGY ÉREZTEM NEM VALÓ IDE EBBE A BLOGBA ILYEN!


-Stacy mit keresel itt, és miért sírsz?-nyitott ajtót Louis.
-Louis-öleltem szorosan magamhoz és sírtam.
Beljebb mentünk és Louis leültetett a nappaliban lévő kanapéra. Kiment a konyhába és zsebkendővel meg egy teával tért vissza.
-Kérlek idd meg, közben mesélj el mindent-kért meg és átnyújtotta a bögrét.
-Harry..Megcsalt-motyogtam.
-Micsoda? Harry? Kivel?-esett le az álla.
-Valami Natashával. Azt hiszem a fényképészetek-motyogtam.
-Natasha Miller? De hát neki férje, és családja van. Mégis mikor?-kérdezgetett.
-Amikor engem műtöttek-zokogtam.
-Sajnálom Stacy, komolyan. Most akkor szakítotok?-kérdezte.
-Nem tudom. Semmit nem tudok. Valószínűsítem, hogy igen. Egyszer megtette máskor is megfogja-sírtam mire Louis átölelt. Örülök, hogy megért. Jó érzés amikor nem csak egy lánynak, például Eleanornak, vagy Daniellenek tudom elmondani, hanem jelen esetben Louisnak. Ő mindig szívesen meghallgat, és valljuk be, ő ismeri a legjobban Harryt. Olyan mint a bátyám. Szorosan öleltem, fejem a vállába fúrtam és érezhető volt ahogy a pamut anyag se perc alatt átázik a kissé sós cseppekkel. Egyszerre remegtem és sírtam, remegtem az idegtől amit most Harryvel és Natashával tudnék csinálni, és sírtam azért, mert megcsalt, és már semmit nem tehetek ellene. De mégis miért csalt meg? Épp ezen a napon beszéltem vele arról, hogy nem érdemes megcsalni a másikat, ha már nem szereti. Persze az én pasim végig hazudott, tiszta szívvel. Louis komoly arc kifejezéssel rám nézett és megsimogatta a vállamat.
-Rám bármikor számíthatsz. Mindig veled leszek.-suttogta.
Mélyen néztem a szemébe, és mintha ő mondta volna ki ezt a párszót a legőszintébbnek. Nem tudom, hogy ezek után bárkiben megtudnék bízni, de talán igen. Louis közelebb ült hozzám, és kezemet fogta meg. Ujjaival az államnál fogva felemelte a fejem, és gyönyörű szemei szinte már mosolyogtak. Arca nem rezzent, teljesen komoly volt, de szemei mosolyogtak. Nem néztek rám így még soha. Még Harry se. Azt nem tagadom le, hogy a göndörke nem szeretett, mert szeretett, de talán ahogy Rob és az orvosom is mondta, van aki sokkal jobban szeret mint ő, és jobban is megérdemelne. Loui közel hajolt hozzám, és megcsókolt. Nem értettem, miért tette? Puha ajkai az enyémet súrolták. Kezeivel megérintette az arcomat. Pár pillanattal később mire feleszméltem, elhúztam a fejem, és megráztam magam.
-Sajnálom-mentegetőzött Louis.
-Miért történt ez meg?-kérdeztem.
-Nem tudom, egyszerűen csak..-kezdte el.
-Csak mi?
-Olyan gyönyörű vagy még kisírt szemekkel is, és nem tudtam ellenállni. Már nem tudok-vallotta be, és újra próbálkozott a csókkal.
 Őszinte leszek magamhoz. Én sem tudok ellenállni neki,de ez nem azt jelenti, hogy mindennél jobban szeretem. Csókja édes volt, talán nem jobb mint a Harryé, de abban a pillanatban tökéletes volt. Nem gondolkodtam azon amit teszünk, hirtelen csókolózni kezdtünk, mire felemelt, és felvitt a lépcsőn. Becsukta a szobája ajtaját, és letett a földre, így lábammal újra éreztem a meleg padlót. Padló fűtésük van, ezért meleg. Szenvedélyesen csókolóztunk és megtörtént az aminek nem kellett volna, de a pillanat hevében egyikőnk sem gondolkozott.

Louis szemszöge

 Izzadság cseppek csöppentek le rólam és Stacyről, de inkább rólam. . Stacy a fejét mellkasomra helyezte, és mély levegőket vett. Mint aki most jött fel a víz alól sok idő után. Levegő vételei hangosak voltak. Ziháltam. Nem tudtam felfogni, hogy tényleg megtörtént. És én vigasztaltam Stacyt, a megcsalás miatt, erre megcsaltam Eleanort. Talán ha akkor történik amikor nem vagyok együtt Eleanorral meg is bocsátanám magamnak, de így nem tudom. Mindenesetre ennek a dolognak titokban kell maradnia, amit Stacyvel is közölni fogok, miután kicsit enyhül légzése. Még nem biztos, hogy felfogta azt ami kettőnk közt történt, ahogy én sem. Most csak fekszünk, ő átkarolta a testem és mellkasomon pihen, míg én vállát simogatom, és egy puszit nyomok homlokára. 
-Ezt nem kellett volna-súgta fülembe.
-Lehet, viszont én élveztem-sóhajtottam.
-Azt nem mondtam, hogy nem élveztem, csak azt, hogy nem kellett volna. Eleanor a legjobb barátnőm, hogy fogok ezek után szembe nézni vele?-kérdezte meg Stacy.
-Nem kell elmondanunk-nyugtattam.
-Félek Louis. Lényegében megcsaltam Harryt, te pedig Elt. Szörnyetegek vagyunk-vont vállat, és szemei bekönnyesedtek.
-Miért sírsz állandóan? Ez tesz téged gyengévé. Sebezhetővé. Nem kéne annyit sírnod. Egyébként most gyakorlatilag csaltuk meg őket, és hidd el, én nősülök meg mindjárt, ez nekem rosszabb mint neked. Te most épp szakítottál, szóval gyakorlatilag te nem csaltál meg senkit. Harry ugyanezt tette veled, csak akkor amikor még együtt voltatok-próbáltam felvázolni neki a történteket.
-Félek. Nekem ez nem fog menni. El kell innen mennem.-mondta és felpattant az ágyról.
-Stacy, kérlek nyugodj meg. Maradj itt velem-mentem utána, és kezét megfogtam ahogy magam felé fordítottam.-Eleanor holnap délután este jön haza, maradj itt velem. Megoldunk mindent-simogattam meg az arcát-Ketten-suttogtam és megpusziltam a száját. Stacy csak állt előttem bánatos arccal, nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak. Annyira bámulatos ez a lány. A csókja, a szeme, a mosolya, az arca, a teste, úgy ahogy van, tökéletes. Már értem miért nem akarja Harry elveszteni ezt a csodát. Megfogtam a kezét, és vissza húztam az ágyba, és átkaroltam.



 Köszönöm, hogy olvassátok a blogom :)