Hiszek neked...81.rész

5 koment és új rész. Hamar hoztam, mivel az előző rövid lett. Jó olvasást!!

1 hét múlva 

A napok gyorsan elteltek. A lehető legtöbb időmet Louisék házában töltöttem el. Nagyon néha mozdultam ki, már csak azért is, nehogy össze fussak Harryvel. Már nem hív fel napjában 100-szor. Tegnap egyszer hívott, de ma már nem. Össze zavarodtam. Este egészen hamar elaludtam, ahogy az utóbbi pár napról nem mondható el. Az örökös forgolódás, álmatlan éjszakák megőrjítenek, de ezúttal kényelmesen aludtam. Reggel fitten keltem fel. Nem voltam álmos. Lehet, azért mert izgatott vagyok a mai nap miatt, ugyanis ma lesz a fotózás. Izgalmas lesz, ez lesz az első.Egyik kedvenc összeállításomat vettem fel. Ezután elindultam megmosakodni, majd lefelé a lépcsőn. Az órára néztem, pontosan 8 órát mutatott. Indulnom kell. Fél 9-kor kezdődik a fotózás. Pontosabban akkor kezdenek el, szépíteni, és 9-kor kezdjük el. Izgulok, remegek, mindent amit ilyenkor lehet csinálni. Sétálva indultam el, majd egy taxiba szálltam. Beültem a taxiba, kókusz illata volt az autónak. Gondoltam a légfrissítő miatt van. A taxi sofőr kedves, és fiatal férfi volt. Kérdezgetett, amire válaszoltam. Azt hiszem a neve James. De a vezetéknevére már nem emlékszem. Helyes fiú és gyönyörű kék szemei vannak.
-Megérkeztünk, sajnos-fordult hátra, ahogy leparkolt.
-Miért sajnos?-kérdeztem vissza.
-Mert itt kiszállsz. Azt hiszem-halkult el.
-Oh igen,ide jöttem-motyogtam.
-Lenne kedved később össze futni? Tudod én 2 hónapja költöztem ide, és van pár haverom, de ők nem tudják bemutatni a várost, mert mindenki egyetemre jár-nevetett-Bemutatnád nekem?
-Persze. Azt hiszem-mosolyogtam.
-Merre felé laksz?-kérdezte.
-A Southampton utca 13-as szám alatt, de csak ideiglenesen. Szóval ha szeretnél találkozni, holnap vagy ma este, mivel nem sokáig maradok ott-vallottam be neki.-De most mennem kell, mert elkések. Akkor majd találkozunk-mosolyogtam rá,és kiszálltam a kocsiból. Vissza néztem a taxisra, enyhén intett, mosollyal az arcán majd elment.
 Bementem az épületbe, ami még mindig hatalmas. Mit is változott volna. Fel kerestem Mrs.Collins irodáját, aki éppen akkor lépett ki a liftből.
-Stacy, hát megérkeztél. Örülök, hogy itt vagy, gyere elkísérlek az öltöztetőkhöz, és a sminkesekhez-veregette meg a hátamat, és elvitt az épület egy másik zugába. A sminkes asztalon több mint ezer fajta szem festék, más-más színben, szempilla spirál, rúzs, tus, bármi amit csak el lehet képzelni, egy ilyen helyen. A fodrászat ott volt mellette, a leghíresebb fodrászok kreáltak hajakat itt. Rengeteg a fésű és a festék, nagyobb boltot is lehetne belőlük nyitni. Nem hiába ez a legnagyobb cég Angliában, vagyis az Egyesült Királyságban. Elsőnek a hajammal kezdtek. Egyszerűen megmosták, megszárították, és kifésülték. Nem volt valami nagy cucc. Aztán következett a sminkes. Le alapozták az arcom, majd a szemhéjamra kentek fel különféle szem festékeket. Nem lett vad a sminkem, csak szolid és nyugodt. Már ha így lehet fogalmazni. Ezután átmentem egy másik szobába, ahol a ruhákat választják ki. Rengeteg ruha van itt, báli, koktél mindenféle. Azt hiszem beleszerettem ebbe a szobába. Felöltöztettek, egy csillámos felsőt és egy farmer gatyát vettem fel, hozzá illő kiegészítőkkel, és cipővel. Ezután Mrs.Collins ki kísért az épületből, az udvarra. A fényképész már várt, ahogy mások is. A stáb féleség több mint 30 emberből állt, 5 aki a fényképeket nézi, 10 a világításnál, 1 a fényképeket készíti, a többi pedig vagy a sminkem, ruházatom, illetve a beállási pózomon javított. Több száz fényképet csináltak rólam, amiből 10-et választottunk ki a fényképek elkészítése után. Nekem ez volt a kedvencem, és szerintem ez is sikerült a legjobban. (Lásd a fényképet)

Délután 3 óra van. A fényképeket majd emailben átküldik nekem. Már csomagolunk. Mindenki szedelőzködik, én pedig Mrs.Collinsot követem felfelé a lépcsőn. Elégedettnek tűnt, és én is az voltam. Eleinte szerencsétlenkedtem, de egészen jól belejöttem. Bementünk az irodájába, és leült az asztalához, én pedig a vele szembe levő székre.
-Akkor Stacy, a fizetésedet készpénzben fizetem ki, ha neked megfelel-mosolygott rám.
-Persze-mosolyogtam vissza.
-Remekül csináltad, eleinte nem hittem, hogy ennyire jó leszel. Volt már gyakorlottságod??-kérdezgetett.
-Nem. Azelőtt még soha sem készítettek rólam fényképeket ilyen profi szinten, de nagyon élveztem. Buli volt,és végre kikapcsolódtam.-nevettem.
-A fotók valami káprázatosak lettek. Személy szerint alig bírom kiválasztani azt a 10-et ami a legjobb. Nagyon jók-dicsérgetett.
-Köszönöm.-mondtam elpirulva.
-A képeket akkor elküldtem, szóval az összes fénykép ha minden igaz már megérkezett a leveleid közé.-mosolygott.
Mosolyogva felálltam és elindultam az ajtó felé. Megfogtam az ajtó kilincset, de vissza fordultam.
-Köszönöm Mrs.Collins-néztem rá.
-Micsodát?-nézett.
-A lehetőséget. Csodálatos élmény volt-mosolyogtam, mire bólintott egyet. Kinyitottam az ajtót,mire utánam szólt.
-Emma.-mosolygott, nem értettem mire is mondja.-Szólíts így, Emma.
Rá mosolyogtam majd elhagytam az irodáját, majd az épületet is.

***

Ahogy beértem Louis házába, rögtön a vendég szobát céloztam meg, ahol már egy ideje lakok. Az ágyba szó szerint bele zuhantam. Nagyon elfáradtam az egész napos fotózkodásba, de ezen is túl estem, és még hogy. Elaludtam volna, hogyha Eleanor nem nyit be a szobába.
-Hé Stacy, itt egy fiú..És téged keres-mondta.
-Micsoda? Ki?-huppantam fel az ágyról és lerohantam a földszintre.
Kinyitottam az ajtót, és megláttam a taxis fiút.
-Oh James-mondtam és fejemet az ajtófélfának támasztottam.
-Szia, rosszkor jöttem?-kérdezte apró pirrel az arcán.
-Nem,csak most értem haza, és hulla vagyok..-mondtam neki, miközben fejemet dörzsölgettem egyik kezemmel.
-Akkor pihenj, majd holnap találkozunk-mosolygott.
-Azt nem mondtam, hogy kedvem nincs elmenni-mosolyogtam rá.
Felkaptam a kabátomat és elindultunk a városba. Közbe folyamatosan kaptam az sms-ket Eleanortól és Louistól, na meg Harrytől. Remélem El nem avatta be Harryt, mert kinézem belőle. Sajnos mindent megosztanak egymással, a két kis pletykafészek. Elsétáltunk a Trafalgar térre, a London Eye-hoz, és más egyéb híres dologhoz. Nagyon sokat beszélgettünk, nevettünk. Nagyon rendes egy srác.
-Mi is az egész neved?-kérdeztem meg félve.
-James Collins.-mondta, mire szemeim elkerekedtek.
-Neked az édesanyád..-kezdtem bele.
-Igen, ő annak a nagy cégnek a vezetője, ahova ma vittelek-nevetett.
-Uh, ez sokkolt. Azt nem tudom miért, de sokkolt.-nevettem, mire felnevetett.
-Aranyos vagy-mosolygott.-Te pedig Harry Styles barátnője, vigyázz még meglátnak velem-mosolygott.
-Ez nem vicces. Ha engem rajta kapnak akkor kitör a 3. világ háború, hogy megcsalom Harryt. Pedig nem én csaltam meg-halkultam el, és durcás képet vágtam.
-Szakítottál vele?-kérdezte.
-Ez bonyolult, és hosszú. Majd egyszer talán elmesélem-böktem oldalba.-Egyébként ha anyukád annak a  cégnek a vezetője, miért vagy taxis? Mármint, gondolom nem ennek szánt anyukád. Ne értsd félre kérlek-szabadkoztam.
-Értelek, de nem vagyok taxis. Az unokabátyám beteg lett, ezért ma én dolgoztam helyette, egyébként jogot tanultam Ausztráliában, de mivel már befejeztem ide költöztem vissza anyához.-mondta.
-Értem, egyébként miért akartál ide vissza jönni? Mármint Ausztrália gyönyörű-mondtam.
-Ahogy London is, és itt gyönyörű lányok vannak, különösen néhányan-nézett rám hatalmas kék szemeivel. Elpirultam. Akaratlanul is elmosolyodtam.
 Este 9 óra van. Észre sem vettük ahogy eltelt az idő, habár elég hűvös van. James haza kísért. Kétség kívül szeretnék még ezzel a sráccal találkozni, habár tudom, még rendeznem kell az ügyeimet Harryvel. Elértünk a lépcsőig. Megálltunk, mélyen a szemembe nézett, kicsit kínos volt. Ahogy Harryvel megszoktam ő is mindig néz. Belemosolyodtam. A filmekben ilyenkor a fiú mindig megcsókolja a lányt, ebben az esetben nem történt ilyen. Legalábbis nem engedem, hogy történjen.
-Stacy, örülök, hogy elmehettem veled egy kis sétára-mosolygott.
-Hát elég jó kis sétálás volt. Mindjárt meghalok, annyira fájnak a lábaim-nevettem miközben lábam felemeltem és mutattam mennyire fáj.
-Sajnálom, legközelebb talán nem sétálunk ennyit-mosolygott majd elhalkult.
-Legközelebb?-kérdeztem és lábamat lehelyeztem a földre.
-Lenne kedved egy randihoz? Ez nem volt az, de én szeretnélek megismerni, komolyan-mosolygott és teljesen elpirult.
-Rendben, hívj fel-mondtam neki mosolyogva.
-Rendben-mondta és elindult lefelé a lépcsőn.
Kinyitottam az ajtót, mire utánam szólt.
-Hé Stacy. Van egy kis baj.-mondta.
-Mi az?-kérdeztem.
-Nem tudom a számod-nevetett.
-Oh persze-ütöttem fejbe magam. Elővettem egy kis cetlit, és gyorsan felírtam neki. Oda adtam neki, majd elköszöntünk egymástól. Felmentem a szobámba, lefürödtem és lefeküdtem. Újra megtörtént. Majdnem elaludtam de Louis bejött a szobámba.
-Miért nem írtál vissza?-kérdezte és leült az ágyam mellé.
-Mégis miért kellett volna?-kérdeztem.
-Megkérdeztem, hogy ki volt ez a pasi..Legalább annyit írhattál volna, hogy semmi közöm hozzá.-mondta.
-Semmi közöd hozzá-flegmáztam.
-Oké. Akkor szia-mondta és felállt.
-Louis, ne várj-szóltam utána.-Gyere vissza kérlek.
Louis vissza ült az ágyam mellé, és én is felültem az ágyon.
-Ez a fiú James. Az egyik cég vezetőjének a fia. Azt hiszem ti is ott szoktatok fényképeket csinálni.
-Gondolom melyikre gondolsz. De miért nem írtál vissza?-kérdezte újra.
-Mert egyszerűen csak elakartam takarni az életemnek ezt a részét. Mármint nem téged, vagy Eleanort, de egyszerűen meglátom a neveteket a telefonomon, és Harry jut eszembe. Kis időt akartam kitakarni a híres barátaim köréből. Sajnálom, de olyan frusztrált vagyok. Itt ez a Harrys ügy, és jött egy jó dolog az életemben, ez a munka és még..-mondtam, de Louis elhallgattatott egy csókkal.
-Nem kell hogy szabadkozz. Hiszek neked. Nekem is elegem van ebből-mondta és megszorította a kezem.
-Eleanor?-kérdeztem.
-Elment a szomszédba.-halkult el.
-Harryhez ment?-kérdeztem.
-Igen, de nem fogja elmondani. Azt hiszem.-mondta.-Aludj-mondta és egy puszit nyomott homlokomra majd kisétált.
Ahogy kiment pár másodperc alatt be is aludtam.