Végeztem veled...77.rész.

7 komment és új rész, lehetőleg az ilyen kommenteket hogy: "*-*" mellőzük vagy az ilyenféle egy-két szavas kommentket. Köszönöm az egyik névtelen kommentelőnek aki "egy kisregényt" írt arról, hogy mennyire szereti a blogomat, és ezt mindenkinek most megköszönöm, hogy olvassátok. Csodálatosak vagytok. Jó olvasást!:)


-Kicsim kérlek mond el. Bízhatsz bennem-ölelt át Harry.
-December 18-án....-kezdtem bele.
-Kérlek-kérlelt Harry miközben kezemet szorongatta.
-December 18-án meghalt az a személy akit mindennél jobban szerettem. Gyűlölöm azt a napot, és szerintem azóta el is vagyok átkozva-siránkoztam neki.
-Miért mi történt? És ki volt az a személy?-tette föl a kérdéseket szépen sorjában.
-A nagymamám. Kicsi voltam. Úgy 6 éves lehetettem amikor anyukámat megműtötték, de nem volt súlyos csak a manduláját vették ki, persze én akkor azt hittem, hogy bele is halhat.-kicsit mosolyogtam-Azon a napon a nagymamámmal elmentünk az egyik nagy vásárba, ahol egy kis mackót láttam meg. Mindenáron megakartam kapni, és azt hajtogattam, hogy az az enyém lesz..-kezdtem bele közben nagyokat lélegeztem.
-És megkaptad-mosolygott.
-Nem. Nem az enyém lett, előttem megvette egy két copfos kislány. Gazdag kis gyerek volt, és szomorú voltam amiért nem az enyém a maci. Na mindegy aztán egész úton amikor jöttünk haza felé durcás voltam és nyafogtam össze vissza. Mama csak meg akart vigasztalni, persze két keze a kormányon, szemei pedig az úton volt, de belénk jött egy örülten száguldozó autó. A játék babám kirepült, amit aznap kaptam a nagyitól vigasz díjként, ezt persze a kocsiban bontottam ki. A mamám abban a helyszínen meghalt, én pedig megúsztam egy gipszel. Rettenetesen sírtam.A sok vér láttán sokkot kaptam. Azóta minden december 18-án elmegyek a mamám sírjához, és szinte az egész napomat ott töltöm vele. Mindig magamat hibáztattam, ha nem durcáztam volna, biztos nem történik meg-sírtam.
-Stacy ez nem a te hibád! Kérlek ne okold emiatt magad, én pedig beszélek majd Louisval és Eleanorral, hogy ne ezen a napon legyen ha szeretnéd-vigasztalt Harry.
-Nem. Nem tehetsz ilyet, hogy csak miattam tegyék át másnapra az esküvőjüket.-kértem.
-Nem akarom, hogy szenvedj ezen a napon-ölelt át.
-Nem leszek, ha velem leszel nem leszek. Legalábbis megpróbálok, de muszáj lesz elmennem a sírjához-mondtam.
Harry nem válaszolt csak rám mosolygott. Hirtelen felállt és elindult az ajtó felé. Nem tudtam, mégis merre megy, én tovább ültem az ágy mellett. Gondolkoztam, mégis megérte-e elmondanom neki ezt az egészet. Nem tudom. Harry pár perc múlva egy 100-as zsebkendő csomaggal tért vissza, és leült mellém.
-Azt hiszem, ez kelleni fog, ha tovább kérdezgetek-mosolygott, és átadta a csomagot.
Mosolyogtam.
-Mit akarsz még tudni?-kérdeztem.
-Miért volt fontos neked a mamád? Mármint gondolom nagyon közel állhattatok egymáshoz-éreztem, hogy valami ilyesmit fog megkérdezni.
-Kiskoromban a szüleim rengeteget veszekedtek, így a legtöbb időmet mamánál töltöttem, hogy ne kelljen hallgatnom a vitázást.
-Miért veszekedtek?-kérdezősködött.
-Anyu legelső házasságából van egy fiú gyermeke, akit George-nak hívnak. Vele csak kétszer találkoztam eddig, nem tudom miért. Aztán összejött anyu egy másik férfival, ő az én apukám. Apu megcsalta anyut egyszer, és ezért veszekedtek. Az elváláson gondolkoztak, de végül együtt maradtak aminek örültem, viszont csalódtam apuban-öntöttem ki a szívem neki.
-Az én szüleim elváltak-mondta Harry.
-Miért?
-Nem szerették már egymást úgy mint azelőtt-vont vállat.
-Ha az emberek már nem szeretik egymást annyira, akkor miért kell a másiknak fájdalmat okoznia? Mármint ha például te nem szeretsz már engem és megcsalsz akkor nekem fog fájni, és ez mire jó? Ha nem szeretsz akkor inkább szakítsunk és ne okozzunk a másiknak fájdalmat..Érted?-magyaráztam.
-A lehető legrosszabb példával jöttél. Soha nem csalnálak meg! És ha esetleg már nem foglak annyira szeretni, ami képtelenség mert téged nem lehet nem szeretni, akkor majd beszélünk a szakításról. De nekem nem áll szándékomban a következő pár napban, hétben, hónapban akár évben szakítani-nevetett.
-Oké, csak mondtam egy példát-mosolyogtam mire gyengéd csókot adott Harry.
-Elmegyünk valahova?-kérdezte meg.
-Hova? És ilyen fejjel? A szemeim be vannak dagadva és pirosak a sírástól-néztem rá komolyan.
-Így is gyönyörű vagy-mosolygott és kezét nyújtotta.-De például anyukámat régen láttuk-nevetett.
Felálltam, és elindultam a fürdőszobába, hogy rendbe hozzam magam.Hideg vízzel megmostam az arcom, amitől egy kicsit felfrissültem, majd kifésültem a hajam és felkötöztem. Egy kis szempillaspirált helyeztem fel a szempilláimra, és kész. Ezután átmentem a gardróbomba, és egy egyszerű ruhát vettem fel.

Miután felöltöztem elindultam lefelé a lépcsőn, majd az ajtó elé. Bezártam a házat és Harryt figyeltem aki már gyújtásra tette az autót.Beültem mellé, és elindultunk Anne-hez. A rádióban valami idegesítő zene ment, amitől a fejem is megfájdult.
-Mi ennek a címe?-kérdeztem miközben fejemet nyomogattam.
-Nem tudom, de inkább teszek be másikat-nevetett és elővett egy CD-t, majd behelyezte.-Te vagy az első aki meghallgatja az albumot-mosolygott.
-Megtisztelő-válaszoltam-Mikor adjátok ki?-kérdeztem.
-Mivel történt az az eset..Így el kellett tolni a kiadást, így csak 2 hét múlva-válaszolt.
-Oh, addigra Zayn is kikerül a kórházból ugye?-kérdeztem.
-Persze-válaszolt és befordult a ház felhajtójára.
Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a ház felé. Az ajtó mellett volt a csengő régen, mára nincs ott semmi. Meglepődtem, hogy hova lett, de Harry megmutatta. Az ajtón van egy úgymond kopogtató, és az van a csengő helyett most. Ez valami Styles hagyomány, hogy ősszel lecserélik a csengőt. Elég furcsa, ilyenről sem hallottam még. Anne kinyitotta az ajtót, és hatalmas mosollyal átölelt bennünket.Beljebb mentünk.Ott volt a nappaliban Gemma és a barátja is. Ők is aranyosak voltak velünk. Leültünk beszélgettünk velük, meglepődtem amikor Gemma kezén megláttam egy gyűrűt. Ők is össze házasodnak?
-Gemma, milyen szép a gyűrűd-néztem meg közelebbről.
-Köszönöm. Oh most, hogy így mondtad, el is felejtettem miért is jöttünk el.-mosolygott.
-Bökd ki-válaszolt Harry, és Anne idegesen figyelt.
-Összeházasodunk-úgy mosolygott mint aki régóta meg akart kapni egy nyalókát, és most megkapta.
-Gratulálok-ugrott fel Anne, majd Harry és én is gratuláltunk nekik.
Kimentem egy pohár vízért a konyhába, és mire vissza mentem egy újabb hölgyemény volt a szobában, és éppen Harryvel ölelkezett. Még is ki ez a csaj?
-Hé Stacy bemutatom neked, Nat-et.-szólalt meg Harry.
-Nat? Az nem fiú név?-kérdeztem komoly arc kifejezéssel.
-Natasha, csak így becéznek te butus-nyújtotta kezét "Nat".
-Stacy Knight-ráztam vele kezet.
-Te vagy a híres Stacy Knight-nézett rám érdekesen.
-Nem vagyok híres-vágtam rá.
-Dehogyisnem. Mivel te vagy Harry Styles barátnője-nevetett.
-Lehet, hogy az vagyok, de ettől még nem vagyok híres-vágtam oda neki.
-Makacs. Harry pontosan így írt le. Tökéletes alkat, arc, és makacskodás. Pontos voltál Harry-fordult felé.
-Soha nem hazudok-pirult el miközben rám nézett.
-Harry, beszélhetnénk?-kérdeztem meg.
Harry bólintott, és kijött velem a konyhába. Szerintem tudta miről akarok vele beszélni.
-Ki ez a csaj? És miért meséltél neki rólam?-kérdeztem kicsit fennhangon.
-Ő Natasha. Az egyik fényképész. Általában ő készíti a az album képeket, és elég sok képet is. És kérdezgetett, én pedig válaszoltam-vont vállat.
-Ooh...Azt hittem valami exed, vagy pedig csak amolyan barátság extrákkal dolog történt köztetek..De akkor csak egy fényképész-mondtam, mire elég érdekes arc kifejezést mutatott.-Haza szeretnék menni-motyogtam.
-Haza menjünk?-kérdezte.
-Nem kell. Haza sétálok, maradj nyugodtan.
Mire elmondtam neki, már el is indultam elköszönni mindenkitől és kiléptem az ajtón. Haza felé azon gondolkodtam, hogy amikor mondtam Harrynek azt a barátság extrákkal dolgot elég érdekes fejet vágott. Végülis akár megtörténhetett mert nem csúnya, elég nagy keblekkel, és vékony is. Tipikus Harry esete. Nekem nincsenek nagy melleim szóval akár megtörténhetett. Egyébként nem izgat, tudom, hogy úgysem csalna meg, ha még előttem történt akkor nem érdekes.
 Hirtelen egy autó parkolt le mögöttem. Megfordultam és Natasha ült a kormány mögött. Kiszólt az ablakból.
-Hé kis butuska, gyere haza viszlek-szólított meg.
-Nem vagyok butuska, és haza sétálok, ahogy mondtam.-válaszoltam.
-Harry mondta, hogy jöjjek utánad. Szállj be, legalább beszélgethetünk-mosolygott.
Szerintem is pont egy ilyen plasztikáztatott p*icsával akarok egy kocsiban ülni, ráadásul beszélgetni. Vállat vontam, és beszálltam a kocsiba. Ha Harry ezt akarja, oké. Végülis megértem, nem akarja, hogy egyedül legyek azok után ami velem történt. Vagyis velünk.De akkor miért nem Harry jött??
-Na mi van veled édibogyó?-kérdezte miközben elindult a kocsi.
-Nem vagyok édibogyó, légyszíves abba hagyni ezeket a becézgetéseket, Stacy vagyok-szóltam rá.
-Ne haragudj. De szokásom a szép lányokra ilyet mondani-vallotta be. Talán a lányokat szereti?
-Oké, de engem akkor se szólíts így!
-Szóval mióta vagytok együtt Harryvel?-kérdezte.
-Lassan 1 éve. Miért?
-1 év alatt sok minden megtörtént..Milyen az ágyban?-személyeskedett.
-Mi ez a kérdés?? Miért érdekel?? És mi közöd van ehhez?-kérdeztem.
-Jól ismerem Harryt. Szeretném tudni, te hogy érzed.
-Jó-motyogtam.
-Nekem tökéletes volt-válaszolt.
Hirtelen félre nyeltem és köhögni kezdtem. Szóval mégis volt valami amit Harry csúnyán letagadott.
-Mi az, hogy tökéletes volt?-kérdeztem meg.
-Tudja mit kell tenni az ágyban-áradozott.
-Mikor feküdtél le vele?-kérdeztem.
-Úgy 2 hón...Még előtted-hirtelen észbe kapott, és mást mondott.
-2 HÓNAPJA?-kérdeztem meg.
-Nem-próbálta tagadni.-Még előtted jóval.
-Nem tudsz hazudni ugye tudod? Most pedig azonnal tegyél ki-szóltam rá dühösen.
-Dehát mindjárt ott vagyunk nálatok-mondta.
-Nem érdekel, állj le és azonnal tegyél ki-szóltam rá, mire megállt és kiszálltam. Bevágtam magam után az ajtót, és gyors tempóba elsétáltam. Mikor haza értem kulcsaimat vettem elő zsebemből, és azonnal az emeletre indultam. Egy bőröndöt kerestem, és ruháimat abba kezdtem el pakolni. Mit képzel Harry? Ki ő? Mindent megtehet amit csak akar? Szánalmas. Sírtam ahogy csak tudtam, a mai napon nem elsőnek. Ruháimat össze raktam, és elindultam lefelé az emeletről. Harry haza jött, és látta, hogy ott állok egy bőröndel a kezemben, kisírt szemekkel, útra készen.
-Hova mész kicsim?-kérdezte, és át akart ölelni, de ellöktem magamtól-Mi van már?-kérdezte.
-Hagyj békén, ne érj hozzám-ziháltam.
-Stacy mit tettem?-kérdezte kíváncsian.
-Hazudtál.-üvöltöttem.
-Mégis miben?
-LEFEKÜDTÉL NATASHÁVAL!-ordibáltam, és sírtam egyszerre.
-Ki mondta?-kérdezte.
-Natasha. De nem érdekel, csak hagyj békén-kértem, és indultam volna az ajtó irányába.
-Mégis mikor?-kérdezte idegesen.
-2 hónapja..Emlékszel? Éppen akkor voltam kórházban a daganat miatt. Nem tudtál velem lefeküdni, sebaj ott volt neked Natasha. Nem baj, most már mindig ott lesz neked. Én elmegyek, ne keress többet. VÉGEZTEM VELED-üvöltöttem, és nem érdekelt a bűn bánatos arca, rávágtam az ajtót. Nem tudtam hova megyek, csak mentem cél nélkül előre. Gondolkoztam, hogy kihez menjek, végül Elre jutott a döntés. Taxiba ültem, és elvitettem magamat hozzájuk. Mikor oda értem kiszálltam, dagadt és sírós szemekkel arra vártam, hogy kinyissák az ajtót.
-Stacy mit keresel itt, és miért sírsz?-nyitott ajtót Louis.