Több mindent tudnék megadni neked, mint Harry...71.rész.

~Következő rész 5 komment után érkezik. Köszönöm a 40 feliratkozót. Nagyon sokat jelentetek nekem. Remélem tetszeni fog, és van értelme a blog írásomnak. Amibe válaszolhatnátok az az, hogy szeretnétek-e gyilkosságot az elkövetkező részekben? Komiba várom a válaszokat;)



 Feldúltan kezdtem el körbe- és körbe járkálni a szobában, miközben fejemet fogtam. Hogy lehettem ilyen szerencsétlen? Telefonom a kezemben volt, végig nyomogattam, míg le volt zárva. Képtelen voltam gondolkodni. Harry felsietett a szobába, hogy pulóverét felvegye. Mikor belépett az ajtón, csak az én bizonytalanságom látta. Néztem mit csinál, ő pedig csak állt az ajtóban és felfele vette felsőjét.
-Mi a baj?-nézett rám kicsit idegesen.
-Semmi. Hova mész? A stúdióba?-kérdeztem.
-Igen, jövőhéten jelenik meg az új album. Átnézzük a dalokat. De sietek haza.-nyomott az arcomra egy puszit.
-Oké, addig elmegyek a kórházba..Tudod kontroll-mosolyogtam rá.
-Örülök, hogy semmi bajod nem lett, és, hogy itt vagy velem. Szeretlek.-csókolt meg, és elindult kifelé a szobából.
Leültem az ágyra, és egyre idegesebbnek éreztem magam. Muszáj eljutnom a kórházba, de jogsim még nincs. Busszal megyek. Lerohantam az előszobába, felvettem cipőimet, majd rohantam egy taxi után. Gyorsan lefékezett, aminek sikeresen majdnem neki is futottam. Gyorsan behuppantam a taxiba, ami elvitt a kórházba. Busszal készültem menni, de taxi lett belőle. Elindultam a kórház ajtaján befelé. A recepción ugyanaz a kedves nőci volt, aki mindenben segített. Kedvesen szólt hozzám.
-Stacy ugye? Miben segíthetek?-mosolygott rám.
-Csak bemehetnék a kórtermembe?? Mivel bent hagytam a töltőm-próbáltam füllenteni.
-Persze, talán még a szobád úgy van ahogy eddig volt. Nem tudom biztosra-vallotta be.
-Oké, semmi baj, megkeresem, hátha még ott van-mosolyogtam majd elhagytam a pultot.
A szobám irányába siettem. Hatalmas kanyart tettem a szobám ajtajába. Beléptem, és az ágyhoz siettem. A párna és a takaró ugyanúgy hevert az ágyon, ahogy ott hagytam. Felemeltem a párnát, reménykedve, hogy megtalálom azt ami az enyém. Kezeimben tartottam a párnát, de a lepedőn semmit nem láttam. A párna belsejébe nyúltam, de ott sem leltem rá.Kezdtem megijedni. Lehajoltam, hogy kinyissam az egyik kis szekrényt. Semmit nem találtam. A polcokat is kinyitottam. Miért nem találom? Vajon valaki megtalálta és elvitte? Megijedtem. Nem olvashatja el senki, személyes titkok vannak benne. Még átnéztem a nagy szekrényt is, miben a ruháim tartottam. De semmi. Hirtelen egy rekedt hang hangzott a szobában.
-Stacy keresel valamit?-nézett rám egy fehér köpenyes ember.
-Őőő...Csak a töltőm hagytam el-fordultam meg hirtelen.-De nem találtam szóval majd veszek újat.
-Értem. Ha már itt vagy gyere megvizsgálunk.-mondta.
Elindultunk a kivizsgáló szobához, megnézte a hasamon lévő műtétet. Minden rendben van velem.Legalábbis azt mondta. Leültem az asztala elé egy székre, ő pedig velem szembe ült le. Néhány lapot vett kezébe, majd azokat vizsgálgatta. Egy kis idő után rám nézett.
-Szóval hogy vagy?
-Minden rendben van velem. Néha be szúr a műtét körül, de amúgy minden oké-mosolyogtam.
-Igen, ez normális.  És hogy vagy egyébként? Együtt vagy még Harryvel?-személyeskedett.
-Igen, persze. Összeköltöztem vele.-vallottam be.
-Oh ez váratlanul ért.-állt fel az asztalától.
-Miért? Gondolhatta..Harry szeret, és én is őt.-vágtam vissza.
-Elfecsérled az időd az ilyen kis fiúkra amikor, sokkal érettebb férfiak, és hangsúlyozom FÉRFIAK várnának rád-nézett rám komolyan.
-Most komolyan maga akarja nekem elmondani, hogy kivel járjak? Ez egy kicsit sok. Mégis mi köze van magának az én életemhez? Azt teszek amit akarok.-fakadtam ki.
-Sok mindent tudok rólad. Hidd el.-simogatta meg arcom.
Komolyan néztem rá, és kezét eldobtam az arcomtól.
-Mégis mit képzel maga? Kinek hiszi magát? Semmit nem tud rólam-álltam fel és a székről a kabátom felé nyúltam. Indulásra kész voltam.
-Több mindent tudnék megadni mint ő.-próbált meggyőzni.
-Őt szeretem. És hagyjon békén.-fordítottam neki hátat.
-Stacy kérlek. Hadd bizonyítsam be.-kiáltott utánam, miután becsuktam magam után az ajtót.
Szó szerint kirohantam a kórházból, még csak utánam se jöjjön. Vágás a hasamon fájt, ahogy szedtem gyorsan a lábaim. Haza akartam menni. Végig azon gondolkoztam, hogy mégis mit tudhat rólam? Nem ismer. Képtelenség, hogy ismerjen. Nem vettem észre azt se, hogy valaki a nevem kiabálja.
-Stacy, Stacy, Stacy..-megfordultam és Daniellet láttam ahogy fut utánam.
-Oh basszus Dani bocsi, elgondolkoztam-néztem rá.
-Semmi baj..Hallottad Elt és Louist?-mosolygott rám.
-Igen, tegnap felhívott El.-nevettem.
-Örülök nekik. Aranyosak együtt.-mosolygott.-Kíváncsi vagyok Liam mikor kéri meg a kezem..1 évvel előbb jöttünk össze mint ők.-nevetett.
-Te is házasodni akarsz?-nevettem.
-Még nem. Csak furcsa, hogy mi előbb jöttünk össze. Szerinted Liam egyszer meg fogja kérni a kezem?-kérdezte tőlem hatalmas szemekkel Danielle.
-Persze. Csak most tudod itt van ez, hogy El terhes és..-csaptam a kezem a számra.
-M-Micsoda?? Eleanor terhes?-kérdezte Dan.
-Baszki. Ezt nem szabadott volna..Csak Louis, Harry és én tudom..Vagyis szerintem Harry is tudja.-néztem a földet.
-Komolyan nem akartad elmondani?? Meg Eleanor se? Ez most fájt.-mondta Dani és gyorsított  a tempón, és elhagyott engem. Jóval előttem sétált, vagyis inkább futott.
-Dani, kérlek. Állj.-futottam utána.
Danielle megállt, de elég sértődött arcot vágott. Megértem.
-Danielle, Eleanor el akarta mondani. Ma akarta. Nekem se azért mondta el mert elakarta, hanem azért mert rá kényszerítettem, hogy mondja el. Emlékszel amikor Annél vacsoráztunk?-kérdeztem, mire bólintott.-Akkor mondta el, amikor kirohant. Louis nem is tudott róla, csak tegnap este tudta meg.
-Micsoda? Titokban tartotta?-kérdezett.
-Igen. Nem akarta, hogy bárki is megtudja.  Félt, hogy ki mit fog szólni.-öleltem át Danit.-Ne haragudj kérlek.
-Szarul esik, de nem haragszok.
Daniellel elmentünk a házunkba, és kicsit megbékélt a tudattal, hogy már én tudtam meg a dolgokat elsőnek. Kulcsaimat elő vettem a táskámból, majd beljebb mentünk Daniellel. Leültünk a nappaliba lévő kanapéra.
-Hé Dan,képzeld az orvosom, tudod aki műtött..-néztem rá.
-Igen. Mi van vele?-kérdezte.
-Szerelmet vallott nekem. És hogy ő több mindent tudna nekem megadni, mint Harry, és hogy válasszam őt..Meg stb. Nagyon felidegesített.-meséltem el neki.
-Ez sokkolt..Szerelmes beléd? Harry tudja?-kérdezte.
-Nem. Nem akarom elmondani.
-Ha elmondod Harry ki veri majd a raplit. Igen csak megverné.-nevetett.
-Nem vicces annyira. De amúgy igen.-nevettem én is.-Ezt csak te tudod. Kérlek ne mond el senkinek.-néztem rá komolyan.
-Megtisztelő. És nem fogom senkinek.-fogta meg a kezem.
Jól esett, hogy Danielle ott van. Sokat beszélgettünk. Felhívtuk Perriet, és Olíviát hogy nem jönnek-e át, de el feledkeztünk, hogy Pezz most Olaszországba van koncertezni, Oli pedig elutazott a családjához. El nem akart eljönni. Így mi mentünk el hozzá. Beléptünk az ajtón.Laptopozott.
-Aha..Szóval gépezel, és lusta vagy átjönni?-nevettünk.
-Igen lusta voltam. Baba ruhákat nézegetek.-mosolygott.
-Baba ruhákat?-kérdezte Danielle
-Igen, terhes vagyok. Sajnálom, hogy nem szóltam.-ölelte meg Daniellet.
-Nem baj, csak szólj legközelebb.
A lányokkal a nap további részében gyerek cuccokat, ruhákat nézegettünk. Nagyon izgalmas volt, hogy egyikőnknek gyere lesz. Harry jött értem, este 9 óra fele. Elköszöntem a lányoktól és beszálltunk az autóba.
-Eddig stúdióztatok?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen. De nagyon jó lesz az új album.-nevetett.
Harry haza vezettet, majd szó szerint berontottunk a házba. Vadul csókolni kezdett, jelezve, hogy megint kíván.
-Harry ne már. Nincs kedvem.-állítottam le, és bementem a fürdőszobába. Több mint fél órát voltam bent, és mire kijöttem, csak Harry horkolását lehetett hallani. Nagyon aranyos volt ahogy aludt. Befeküdtem mellé, és rögtön éreztem a derekamon kezét. Hozzám dörgölte magát. Álomvilág rögtön megtalált.