67.rész

Egy héten egyszer, maximum kétszer lesz új rész. Nem jó érzés látni, hogy több mint százan olvastok el egy részt, és alig jönnek kommentek. Szeretném, hogyha hosszabb kommenteket írnátok, hogy tudjam, ténylegesen tetszett-e a történet, vagy hogy min kell javítanom. 7 komment és új rész. Ne spóroljatok a véleményeknél se. Remélem tetszeni, fog. Jó olvasást:)

 Reggel arra keltem, hogy egy füzet van mellettem. Este még nem volt itt. Kíváncsi voltam, mégis ki hagyta itt. Kezeimbe vettem, lapozgatni kezdtem, de üres volt. Hajtott a kíváncsiság, hogy hátha valamelyik lapon, akár csak egy kis firkantást is találjak, de nem, semmi. Vissza tettem a füzetet a helyére, amikor megláttam a földre hulló papír darabot. Lehajoltam, hogy felvehessem. Néztem a papírt. Ennyi volt ráírva.
-"Használd a füzetet naplóként, tudd mi mikor történt, ne feledkezz meg múltadról."
Nem értettem. Mégis, ki az az állat aki azt meri gondolni, hogy ezekre a pillanatokra emlékezni akarok. De minden esetre, ez a napló tényleg jól jött. Harry nem mindig tud velem itt leni, Családom délután szokott jönni, és a barátaimnak is mindig van elfoglaltsága. Egyedül vagyok egy ideig mindennap. Csak az orvosok, akik néha bekukkantanak hozzám, és a betegek beszélgetése hallatszik a folyosón. A füzetet kinyitottam és felírtam, hogy kié, és minek használja. Twitteren is meg kellett osztanom, hátha ha valaki bevallja, hogy ő hozta naplót. Régi szokásnak tudom ezt le, régen is mindig így kezdtem amikor naplót kezdtem el vezetni. Rengeteg idő telt el, mire kitaláltam, hogy mit is csináljak a füzettel. Gondoltam, úgysem fogja az illető keresni ezt a füzetet, ha itt hagyta, szóval akár egy kitalált történetet is írhatnék le. Esetleg rajzolhatnék, vagy bármit csinálhatnék, csakhogy ne unatkozzak. Több órányi vacakolás után rájöttem, hogy egy sima naplónak fogom használni. Betartom amit kértek tőlem, ezt fogom tenni. Lassan, de elkezdtem írni az első bejegyzésem a kis kék színű füzetbe.

"Kedves naplóm. Ebben a pillanatban kórházban vagyok. Daganatos voltam, de szerencsére sikeresen megműtöttek, így már nem vagyok az.  -nevettem ahogy írtam. -Mára csak nevetek ezeken a dolgokon, de ha belegondolok azokba a pillanatokba, amiket a búcsúzásom idején éltem át, sírni támad kedvem. Látni azt a sok embert, akik miattam sírnak, szív facsaró.Talán ha Harryvel nem történik meg a közösülésünk Amerikában, akkor talán még mindig valahol lennék, egy egyre nagyobb daganattal. Valahogy ezért, Harrynek vagyok hálás. Ez a srác megtanított mindenre, amit eddig nem tudhattam az életben. Mindig hálás leszek neki, és örökké szeretni fogom."-nem akartam befejezni, annyira belejöttem, de amint belépett az orvosom, és Harry egyszerre az ajtón hirtelen bedugtam a a takaróm alá, nehogy megtalálják, titkos füzetem. Mindkettőjük arcán mosoly volt látható. Harry megpuszilta homlokom, mostanában ezzel köszön. Hátrébb állt az orvos mellé, de arcáról nem hervadt le a mosoly. 
-Megtudhatnám mi ez a nagy boldogság?-érdeklődtem.
-Egyre jobbak az eredményeid. Ha így haladsz akár 5 nap múlva el is mehetsz, persze vissza kell jönni majd kontrollra.-vallotta be az orvos.
-Istenem ez egy remek hír. Ha lehetne már most elmennék.-nevettem el magam.
-Most viszont szeretnénk elvinni  a varrat szedésre. Megpróbálsz a lábadon eljönni, vagy pedig hozzunk egy kocsit?-kérdezte tőlem az orvos.
-Megpróbálok járni.-válaszoltam.
Harry kezébe kapaszkodtam, ahogy leugrottam az ágyról. Erős kezeibe kapaszkodtam, és próbáltam egy-két lépést megtenni előre. Nagyon fájt a hasamon lévő heg, de ahogy többet léptem, kezdett elmúlni a fájás. Végig sétáltam a folyosón, persze a hasam végig hasított, de az, hogy Harry végig velem volt, csak erősített, így nem gondoltam a hasam fájására.
-Még így is lenyűgöző vagy.-suttogta fülembe Harry.
Mosolyogtam, de amikor beértünk az egyik terembe, és megláttam a szikéket, és az injekciókat kicsit berezeltem. Annyit mondtak, hogy feküdjek le, és lazítsak. Megtettem. Harry leült mellém, és végig szemeimet bámulta gyönyörű zöldes szemeivel. Kis szúrásokat éreztem, de nem vettem figyelembe, annyira néztem Harry gödröcskéit. Végig szorítottam kezét, amin nevetni kezdett. Gödröcskéit végig villantotta. Pár perc sem kellett, végeztem. Harry újra segített lejönni, és talpra állni, majd vissza mentünk az orvosommal a szobámba. Leültem az ágyra, mellém pedig Harry.
-Stacy, akkor most már mehetsz lábon mindenhova, csak még egy ideig ne egyedül. Nem akarjuk, hogy bármi bajod essen. Az biztos, hogy most már könnyebben tudsz majd sétálni. Viszont nekem mennem kell, ha minden jól megy holnap újra benézek. Addig is szia.-fordult ki az ajtón az orvos.
Harry fogta kezem. Felém nézett. Ahogy a fény megsütötte arcát, jobban csillogtak zöld szemei, és haja is göndörebbnek látszott. 
-Ma maradok.-suttogta.
-Miért suttogsz?-kérdeztem.
-Így érzékibb.-nevetett.
Szája lágyan érintette az enyémet. Érzéki csóknak mondhatom. Egyszerű csóknak látszott, de tele volt érzelemmel. Ilyen csókunk sem volt még. Minden a kórházban történik meg. Az első érzelmi csókunk, az, hogy jobban kötődünk egymáshoz, és minden más ami kettőnket érint. Az ölelések, a csókok sokkal érzékibbek.  Beszélgettünk Harry napjáról, az enyémről nem lehet sokat beszélni. Ha valaki megkérdezi a válaszom: Unalmas. Harry napjai izgalmasak. Koncertek, fellépések, interjúk, találkozás a rajongókkal. Most irigylem. Szüleim is betértek felém, de kivételesen nem maradtak sokáig. Gyorsan leléptek, mintha Harry tudná miért. Titkolózott. Este fele elment lefürdeni, addig előkaptam a naplóm, és folytattam.
"Ott hagytam abba, hogy mindig szeretni fogom Harryt, aki most jelenleg is velem van. Fürdik. Nem tud a naplóról. És ez így jó. Az én titkaim vannak benne, nem kell tudnia. Jobban megnyíltunk egymásnak. Elmondta a legféltettebb titkait is nekem. A mostoha apja, folyamatosan cikizte Harryt. Megalázta. Nem volt könnyű gyerekkora, azelőtt pedig Anne és a férje, Harry igazi apja is elváltak. Ezek jobban megrázták. Harry állításai szerint csak nekem mondta el ezeket. Megbízik bennem ami nekem mindennél fontosabb. Egyébként ma vették ki varrataim, ami miatt könnyebben fogok járni.  Azt hiszem gyorsan abba hagyom ezt a napot, ugyanis Harry mindjárt kijön a fürdőből. Majd jelentkezem."-fejeztem be az írást. Eltettem az egyik kis szekrény legaljára. Harry hamarosan ki is jött a fürdőből. Én is elmentem lefürdeni, habár én több ideig időztem bent. A vágás a hasamon még mindig fájt. Fél órát lehettem bent a mosdóba, majd kijöttem. Harry az ágyon feküdt, telefonját babrálta.
-Azt hittem valami baj történt.-nevetett.
-Hahaha, próbálj meg egy vágással a hasadon megfürdeni.-vágtam vállba. 
Lefeküdtem mellé, telefonját letette az egyik kis polcra. Felém fordult. Egyik kezével fejét támasztotta, másikkal a hajamat söpörte ki arcomból. Végig simította arcom, majd gyengéden megcsókolt. Beletúrtam göndör fürtjeibe, és tarkójába kapaszkodtam. Romantikusan csókolóztunk. Kezeinket összekulcsoltuk.
-Kívánlak. suttogta fülembe.
-Itt nem lehet.-vettem nagy levegőt.
Harry megértette, csak, hátam simogatta. Alváshoz készültünk mindketten. Enyhe csókokat hagyott a  jobb vállamon. Fürtjei ahogyan hátamhoz értek, mindig kirázott a hideg. Harry sokszor fel nevetett. Nem kellett sok idő, olyan 8 óra fele mindketten aludtunk.