Sírógörcs...62.rész.

 Minimum 5 koment és új rész. Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/136278953190673/. Csak azért írom ki megint mert többen kértétek, hogy esetleg velem is tudjatok beszélni, nos ebben a csoportban megtaláltok és bejelölhettek. Szeretnék rengeteg feliratkozót.A vélemény opciót ne felejtsd el.  Egyébként nem húzom tovább az időt. Jó olvasást kívánok.


Szokásosan indult a reggelem. Kávét főztem, megittam, szintén kimentem az udvarra, Harry utánam jött majd haza mentünk Anne-hez. Kicsit túl unalmas volt ez a reggel. Persze imádok Harry karjai közt ébredni, vagy vele lenni. Vissza mentünk Anne-hez, aki nem volt otthon. Harry felhívta, hogy mégis merre van. De csak át ment Allison-hoz. Ő egy gyerekkori barátja. Harryvel felmentünk a szobába, és lefeküdtünk az ágyra. Bekapcsoltam a TV-t. Éppen az Alan Carr ment, úgyhogy azt kezdtük el nézni. Olly Murs volt benne. Ránéztem Harryre.
-Te jóba vagy vele nem?
-De. De az utóbbi időben lefoglalt stúdiózás..koncertek...más egyéb dolgok.-mondta.
-Tényleg, tegnap miért sietettek el annyira?? Tudod Louissal.-kérdeztem újra.
-Írtam....Vagyis csak meghallgattuk az új albumot...-titokzatosan válaszolt.
-Aha..Oké...És legalább jó??-érdeklődtem.
-Ha te azt tudnád milyen jó...-nevette el magát.
Teljesen elfelejtettem, hogy nekem 3 nap múlva műtétem lesz. Mindenesetre csak ki akarom élvezni, azt a 3 napot Harryvel. Kitudja, lehet hogy nem kelek fel többet. Rettegek a műtéttől, de nem mutatom. Ahogy néztük az Alan Carrt valahogy bealudtam.

~Másnap~

Sokat aludhattam, ha csak most keltem fel..Harry nem volt mellettem. Most mégis hol lehet. Utolsó nap, hogy együtt lehetünk, erre elmegy? Most komolyan?Felhívtam telefonon.
-Harry mégis hol vagy?
-A stúdióban.-válaszolt.
-Minek? Azt hittem már befejeztétek az új lemezt.
-Stacy, kicsit higgadj le. Majd sietek.
-Ne koptass le..-mondtam neki.
-Eszem ágában sincs.
-Ajjj..Hagyjuk.-válaszoltam és lecsaptam a telefont.
Elegem van mindenből. Nem akarok, senkivel sem beszélni. Egyedül akarok lenni. A szüleim bejöttek a szobába, de kizavartam őket. Nem elég, hogy Harryvel "összevesztem" még a szüleimmel is. Szuper. Tök jó lesz úgy meghalni,hogy össze voltam veszve szinte mindenkivel. Elindultam egy bőröndért, és bele pakoltam a cuccaim. Tele pakoltam a bőröndöt. Váratlanul betoppant Eleanor is. Meglepett.
-Hé Stacy, nem megyünk esetleg ma el bulizni??-kérdezte mosolyogva El.
-Eltaláltad.-flegmáskodtam.
-Most mi a baj?-hervadt le arcáról a mosoly.
-Az, hogy a pasim a stúdióban van amikor utolsó nap, hogy együtt lehetnénk a halálom előtt.-kezdtem el   kiabálni.
-Stacy lécci nyugodj le.-próbált leállítani El.
-Hagyj békén, te is és mindenki. Nem akarok senkivel sem beszélni.-kiabáltam és sírtam egyszerre. Lerogytam a földre. Harry épp hazaért és Ellel együtt oda rohantak hozzám.
-El hozz hideg vizet.-utasította Harry.
Karjaiba vett, és szorosan fogott.Válla csupa víz volt. Csak sírtam karjaiba, és sírtam. Depressziós lettem. Én nem akartam ezt. Nem akartam senkivel veszekedni, vagy megbántani bárkit is.
-Kicsim ne sírj kérlek.-próbált nyugtatni Harry.
Nem bírtam abbahagyni. Csak sírtam. Kezét szorítottam,de semmi. Eleanor egy vizes rongyot hozott, amit Harry a fejemre tett. Fájt a fejem, szédültem és sírtam.
-El menj haza. Kérlek. Megoldom Stacyt-mondta neki Harry.
El elment, de nem akart itt hagyni ilyen állapotban. Harry felemelt és rátett az ágyra. Össze húztam magam és a takarót szorítottam.  Harry oda ült mellém, és simogatott. Nem nyugodtam meg ettől a gesztustól sem.Szüleim is átjöttek a másik szobából és ők is ott ültek mellettem. Harry szemeibe könnyek szöktek. Nem akart előttem sírni. Inkább ki ment a szobából.

*Harry szemszöge*
Muszáj voltam kijönni. Most én is csak sírok, mikor pont nekem nem kéne. Segítenem kéne neki, de csak sírok. Sírok mint egy kislány. Normális ez? Össze kell szednem magam valahogy és vissza kell mennem. Nem hagyhatom egyedül. Telefonom rezegni kezdett. Louis küldött egy üzenetet.
"Harold azonnal gyere a stúdióba. Hol vagy?"
Nem írtam vissza, de nem is mentem a stúdióba. Semmi kedvem énekelni most. De nem sírhatok itt mint egy kislány. Össze szedem magam és vissza megyek Stacyhez. Zsebkendővel letöröltem könnyeim, és vissza mentem hozzá. Még mindig sírt. Nem szeretem amikor sír valaki. Főleg nem olyan akit mindennél jobban szeretek. Ha történik vele valami, abba belehalnék. Összeroppannék.

*Louis szemszöge*
Nem igaz. Képtelen vissza írni. Nem hívna fel sem. Mit képzel ez a kölyök magáról? Harry nem teheti ezt a csapattal.Talán ha felhívom Stacyt. Biztos vele van. Mostanában megint vele van. Tudom most izé vagyok mert Stacynek súlyos betegsége van. Bizonyos esetben megértem Harryt, ugyanezt tenném ha El lenne ilyen helyzetben..De akkor is itt kéne lennie a próbán. Főleg, hogy az ő zenéjét vennénk fel. Stacy sem veszi fel. Vajon mit csinálhatnak?? Hívjuk Elt. Lehet velük van. Kicsöng.
-Eleanor, Harry veled van?-kérdeztem tőle.
-Nem. Most küldött haza. Stacy sírógörcsöt kapott. Depresszióba esett.-mondta nekem Eleanor néha el-el csukló hangon.
-Mégis mi történt?-értetlenkedtem.
-Olyasmiket mondott, hogy a pasija dolgozik amikor utolsó napot tölthetik együtt, mert megfog halni..Hagyj Louis kérlek.-Parancsolt rám El. Szerintem már ő is sírt..
Most ha elmegyek innen, köcsög leszek a fiúkkal szemben, viszont Harryvel és Stacyvel szemben ez nem fair. Stacy mintha a kishúgom lenne. Harry meg a legjobb barátom. Sőt. Sokkal több. Oda kell mennem. Letettem a telefont, és Anne házába mentem. Harry ott ült az ágyon, ahogy Stacy szülei is. Stacy csak sírt. Összeroppant teljesen. Nem csodálom. 19 évesen ezt átélni. Harry szemei is könnyesek voltak de ő tartotta magát.

*Stacy szemszöge*
Nem igaz. Most Louis is így lát. Nem elég, hogy így élem át utolsó napjaim, még le is járatom magam mások előtt.
-Harry...-suttogtam.
-Igen?-hajolt felém és megfogtam a kezét.
-Ne hagyj itt.-suttogtam neki.
-Soha nem hagylak el.-puszit lehelt homlokomra.
Szorítottam kezét, majd álomba merültem..