Nyugodj meg nem lesz semmi baj itt vagyok veled....61.rész.

    ~Komment határ nincs, de örülnék sok-sok kominak. Csatlakozz a fb csoporthoz és IRATKOZZ FEL. 33 feliratkozó után hozom a következő részt. Ajánljátok a blogot barátaitoknak ha tetszik. Remélem tetszeni fog, igyekeztem most hosszabb részt írni :)



                              *Stacy szemszöge*

Reggel, Harry karjai közt felébredni a legszebb dolog. Kimásztam kezei közül és felöltöztem. Kimentem az udvarra. Csak néztem az eget. Volt időm gondolkodni. Egy kis idő múlva Harry jött mögém, és puszit nyomott arcomra. Megöleltem, majd közöltem vele, hogy vissza kéne menni Anne-hez. Bezártuk a házat és beültünk az autóba. Elindultunk, és megnéztem a telefonomat. 9 nem fogadott hívás. 5 anyutól 4 pedig Anne-től. Nem hívtam vissza őket, mivel úgyis megyünk vissza. Nem is kellett sokat várni, hamar vissza értünk. Bementünk az ajtón és a tükör tojásos bacon illata csapott meg minket. Apu imádja. Beljebb mentünk a házba. Anyu felállt az asztaltól és átölelt. Anne is átölelte Harryt. Szerintem azt hihette, hogy valami idiótaságot fog tenni.Én is úgy gondoltam, de semmi. És ez persze nem baj, sőt. Mi is leültünk az asztalhoz enni.
-Stacy ezután indulhatunk?-kérdezte Anne.
-ŐŐ..persze..-válaszoltam.
Harry tudta, hogy a kórházról beszélünk, de nem szólt semmit. Majd apuval marad itthon. Reggeli után felálltunk az asztaltól és elindultunk a kórházba. Hosszasabb út volt. Anne házától kicsit messze van a kórház. Közben Harry üzenetet küldött nekem.
"Minden rendben lesz. Szeretlek"
Csak mosolyogtam ahogy olvastam. Nem sokára megérkeztünk a kórházba. Felmentünk az orvosomhoz, aki rögtön be is hívott minket.
-Szóval Stacy. Ugye van ez a kis "folt" a hasadban, amit mi daganatnak vettünk. És úgy néz ki hogy az is.-mondta.
-Mit lehetne ellene tenni?? Nem akarok meghalni.-mondtam neki.
-Nem is fogsz. Gyorsan észre vettük, így egy műtéttel el is tudnánk tüntetni.
-Akkor mikor fogják műteni? Ha kell most.-mondta Anne.
-Nem fejeztem be. A műtét kicsit komplikált. Nem nagyon, de vannak veszélyi a műtétnek is.
-A lényeg, hogy meggyógyuljon.-mondta nekem anyu, amit le is fordítottam.
-Akkor műtétben egyezünk meg? Vagy esetleg a kemoterápiában?-kérdezte az orvos.
-Műtét.-válaszoltam.
-Minél hamarabb szeretném úgyhogy akkor a jövőhét hétfő az az időpont ami nekem jó lenne.-mondta.
-4 nap?-kérdeztem.
-Igen. Ezután neked jobb lesz. Nem hagyhatjuk, hogy tovább fejlődjön a daganat. Még most kicsi és könnyebben eltávolítható.-fejtette ki az orvos.
-Akkor be kell feküdnöm?-értetlenkedtem.
-Igen. Vasárnap gyere be. Külön szobát fogunk neked biztosítani, és akkor hétfőn pedig műtét.-mondta.
Kezet ráztam vele és felálltunk az asztalától. Elindultunk hárman kifelé a kórházból, de végig ezen kattogott az agyam. Mi lesz ha elrontják és meghalok?? Vagy esetleg bennem hagynak egy tűt?? Vagy...??Vagy..?? Vagy...??? Félek. Nem akarok 3 nap múlva bemenni a kórházba aztán pedig 4 nap múlva műtétet. Ez túl gyors nekem. A kocsival elindultunk haza felé. Az hosszabb volt most mert tettünk egy kis kerülőt. Amikor haza értünk láttam hogy csak apu van itthon. Harrynek akartam elsőnek elmondani. Mivel ő nem volt a házban ezért apunak mondtam el. Anyu félre vonult, de Anne utána ment.
-Mi volt? Mit mondtak?-kérdezgetett.
-4 nap múlva megműtenek. Rettegek.-öleltem át aput könnyes szemekkel.
-Ne félj kincsem. Veled leszek én is, anyu is, Anne is Harry is és mindenki akit szeretsz. Veled leszünk.-próbált nyugtatni.
-Attól nem félek. Csak attól,hogy elaltatnak és soha többé nem kelek fel. Nem akarom ezt.-öleltem szorosabban.
-Ne is mondj ilyeneket!-utasított apu.-Minden rendben lesz.
Apu felállt és megkereste anyut. Harry is haza jött látta ahogy ülök a széken és sírok. Oda rohant hozzám.
-Stacy mi volt? Miért sírsz?
Nem válaszoltam. Egyszerűen felálltam és megfogtam a kezét,majd felvezettem a szobába. Csak jött utánam, nem is tehetett volna mást mivel fogtam a kezét. Mikor felértünk, leültettem az ágyra, én pedig az ablak melletti kis székre ültem.
-Mond már mit mondott az orvos..-siettetett.
-4 nap és megműtenek.
-Mii?? Pont 4 nap múlva??-kérdezett vissza.
-Igen. Mi van akkor?-kérdeztem.
-Csak egy koncert..De nem érdekel. Miattad lemondom..Vagyis én nem leszek ott majd csak a fiúk.-mondta.
-Nem! Nem tehetsz ilyet a rajongóiddal.-mondtam neki.
-De az első számú rajongómmal megtehetem, hogy vele leszek azon a napon.-húzott magához közel és megcsókolt. Nem tiltakoztam. Történt ezután annak aminek kellett. Történtek után aludtunk egyet, de a telefonom rezgése megzavart. Eleanor hívott telefonon. Mire felvettem volna lerakta, én pedig vissza aludtam.Később olyan este 6 óra fele keltünk fel Harryvel és lementünk az ebédlőbe. Ott volt Louis és Eleanor. Mikor megláttam Elt eszembe jutott,hogy nem hívtam vissza. Oda mentem hozzá és elnézést kértem, mire ő csak mosolygott egyet.
-Harry nekünk most el kell mennünk.-mondta neki Louis.
-Hova mentek?-kérdeztük Eleanorral.
-Stúdióba..-vágta rá Harry.
Mi csak néztünk rájuk, mire ők már elmentek. Furcsák voltak. Viszont El és én régen voltunk együtt, ezért ma nála alszom. Anyu és apu pedig átmegy Elena nénikémhez, Anne pedig a barátjával lesz. Átmentünk Elékhez, ahol ott volt Perrie és Olívia is. Oda rohantam hozzájuk és átöleltem őket. Nagyon hiányoztak. Már csak Danielle hiányzott. A lányokkal betettünk egy filmet, de mivel azt gyorsan meguntuk ezért inkább játszottunk. Közben Dani is megjött.
-Monopoly?-kérdezte Pezz.
-Nem szeretem azt a játékot..-mondta Oli.
-Akkor..Gazdálkodj okosan?-kérdezte Dani.
-Ne.Azt meg én nem szeretem.-mondta El.
-Felelsz vagy Mersz?-tettem fel a kérdést.
A lányok mosolyogva mentek bele. Leültünk egy hatalmas körbe, El pedig hozta az üveget. Elsőnek én pörgettem,mivel én mondtam ezt a játékot. Pezznél állt meg az üveg.
-Felelsz vagy Mersz?-kérdezte meg Danielle.
-őő...Felelek.-mondta.
-Akkor..Mikor volt az első aktus Zaynnel?-kérdezte El.
-Azt hiszem 1 éve.-nevette el magát Perrie.
Aztán Pezz pörgetett. Most Elnél állt meg az üveg.
-Felelsz vagy mersz El?-kérdezte Pezz.
-Merek-vágta rá magabiztosan El.
-Akkor, nyald végig azt az ajtót úgy ahogy.....-gondolt perverz dolgokra Perrie.
Fetrengtünk a nevetéstől ahogy El megcsinálta. Annyira érzéki és nevetséges volt. El tudom képzelni Louis arcát amikor éppen az aktus folyik köztük. De inkább nem gondolok ilyenekre. Ezután még sok-sok ilyen vicces feladatot kellett megcsinálnunk, aztán az  üveg rám mutatott. Annyi merés után felelést választottam. Oli kérdezett tőlem.
-Mi a legnagyobb félelmed ebben a pillanatban és miért?
Eszembe jutott a műtét és az hogy daganatos vagyok. Miért? Nem válaszoltam, csak felálltam és félre vonultam. Persze Eleanor utánam jött. Látta, hogy szemeim könnyesek voltak és csak átölelt. Ott sírtam El vállán amikor a lányok oda jöttek hozzánk és a fiúk is beléptek az ajtón. Harry oda futott hozzám és átölelt. Annyit súgott a fülembe hogy: "Nyugodj meg nem lesz semmi baj itt vagyok veled". Kellett egy kis idő míg megnyugszom, de Harry sokat segített. Visszamentem a többiekhez és elmondtam nekik azt, hogy miért sírtam. Ledöbbent arcokat láttam. Liam, Louis és El nem lepődtek meg annyira. Ők már tudták,de a többiek nagyon megdöbbentek. Nem csodálom.
-Menjünk az új házba megint. Ott akarok aludni.-súgta a fülembe Harry.
Elköszöntünk mindenkitől és elmentünk. A kocsiban Harry végig a kezemet fogta.Megérkeztünk a házhoz, bementünk. Újra a kandalló mellett aludtunk. Harryvel szemben feküdtem, hogy lássam. Kezeinket összekulcsoltuk, és néztük egymást. Mosolyogtunk egymásra, és persze csókolóztunk is. Majd elaludtunk.