Mindig itt leszek neked...60.rész

~Komment határ megint nincs, de nagyon szeretném, hogy sokan kommenteljetek. Csatlakozzatok a fb csoporthoz, ott megtaláltok engem ha lenne valami kérdésetek. A blogról is találtok infókat.  Remélem tetszeni fog :) ~


Megállt bennem az ütő is, amikor ezt kérdezte. Csak néztem Harry arcát, aki kíváncsian várta  a válaszomat. Nem tudom mégis mit mondhatnék most neki. Hol őt, hol az ágy sarkát néztem. Most megmondjam vagy se? Végig ezen gondolkoztam.  Most ha megmondom lefog törni, ha nem mondom akkor pedig megint hazudok. Úgy utálok hazudni. Rá néztem Harryre, aki elmosolyodott és egy oda vágott a combomhoz egyet.

-Na mond már!

-Nem tudom, mi lehet..-mondtam.

-Kíváncsi vagyok rá..-mondta.

-Én is..Aludjunk.-válaszoltam neki.

-Oké.-mondta Harry, és lefeküdt mellém.

Nem bírtam elaludni. Tudtam,hogy Harry még ébren van.

-Hary?!-szóltam neki.

-Tessék?

-Mondanom kell valamit.-kezdtem bele.

-Majd reggel. Oké?-próbált el hallgattatni.

-Nem ez nem várhat addig.-mondtam . Harry felült és rám nézett.

-Mi a baj Stacy?-nézett rám hatalmas zöld szemeivel.

-Amikor megkérdezted,hogy mi az a hasamban..Emlékszel?-bólintott egyet Harry amikor mondtam neki.-Akkor nem igazat mondtam..-hajtottam le a fejem.

-Stacy. Mi a baj?-tette fel újra a kérdést és kezével fel emelte a fejemet.

-Harry. Kérlek, ne csinálj semmi rosszat, ha elmondom. -próbáltam hatni rá.

-Mond már. Nem teszek semmit. Csak mondd.-mondta.

-Daganatos vagyok.-mondtam neki.

Harry nem válaszolt. Egyszerűen csak felállt, és kiment az ajtón. Utánna mentem, de nem volt az emeleten. Lerohantam a földszintre, de ott sem volt. Kinéztem az ablakon, és láttam hogy autó most hajt ki az utcából. Persze Harry kocsija volt. Sírni kezdtem. Féltem, hogy valami rosszat tesz. Pedig megesküdött. Felrohantam a szobánkba a telefonomért. Anne bejött a szobába, mert hallotta ahogy felrohantam.

-Stacy, mi történt? Miért rohangálsz? És hol van Harry?-kérdezgetett.

-Nem tudom. Elment. Megtudta a bajom..-mondtam.

-Hova ment?

-Nem tudom. Felhívom Louist. Szerintem oda.-és már csörgettem is.
Járkáltam össze vissza. Csak a hangposta jelentkezett. Most direkt nem veszi fel?? Vagy csak le van némítva. Megpróbáltam Eleanort felhívni.
-El. Legalább te felvetted.
-Stacy mi történt? Zaklatott a hangod.
-Harry ott van?-kérdeztem meg.
-Nem. Nincs. Azt hittem veled van.-mondta.
-Csak volt. Elmondtam neki, és elment..
Ideges voltam nagyon...

                                  
                                     *Harry szemszöge*

Louishoz indultam, de tudtam, hogy ott keresnének elsőnek. Inkább Niallhöz mentem. Alig bírtam a kormányt tartani. Annyira feszült lettem. Miért történik ez velem? A szerelmem daganatos. Miért? Miért kell ennek pont vele történni. Nem hittem el. Úgy éreztem, hogy ez csak egy átverés. Leparkoltam Niall háza előtt. Berohantam hozzá. Éppen aludt. Nem érdekelt. Leültem a kanapéra, és gondolkoztam. Folyamatosan telefonom rezgését éreztem, de nem vettem fel. Nem akartam most anyuval beszélni. Érdekes, hogy nem Stacy hív. Valaki elindult lefelé a lépcsőn. 
-Harry te vagy az?!-kérdezte a kis szőke kómás fejjel.
-Remélem nem zavarok.-válaszoltam.
-Nem. Miért vagy itt? Eddig majdnem megőrültél, hogy nem lehetsz Stacy-vel most meg itt vagy. Ne értsd félre szeretem ha itt vagy, de ezt most nem értem.
-Stacy daganatos.
-Mi? Az képtelenség.-lepődött meg Niall.
-De. Nem akartam előtte sírni - lábadt könnybe a szemem.
-Harry, ne sírj. Nem lesz semmi baj. Haver nyugi. Minden megoldódik. Stacy meg fog gyógyulni.-próbált Niall vigasztalni, de ez most nem jött össze neki.

-Talán..
-Menj haza. Stacy már aggódik miattad.-mondta.
-Ja fel sem hívott.
-Engem hívott. Mindenkit felhívott.
-Nem jó ötlet.
-Úgy viselkedsz mint egy kislány. Azonnal menj haza, és nyugtasd meg Stacyt és az anyukád hogy jól vagy, és nem tettél semmit.-mondta fen hangon a kis ír.
-Holnap..-válaszoltam.

-NEM! Most.
Felálltam, és beszálltam az autóba. Niall is beült a saját kocsijába, és elindultunk. Követett. Azt hitte,hogy nem haza fogok menni. Jól gondolta. Megálltunk a házunk előtt. Kiszálltam a kocsiból és bementem a házba. Stacy a nyakamba ugrott. Megfogtam a kezét, és kihúztam a kocsihoz. Beültünk és elmentünk onnan.
-Harry mégis hova viszel?-kérdezősködött.
Nem válaszoltam. Csak néztem az utat. Láttam Stacyn,hogy megvan rémülve. Egyébként az új házba vittem. Kiszálltunk az autóból.
-Mit keresünk itt?? -értetlenkedett.
-Pssszt. Csak gyere velem.-fogtam meg a kezét. 
Annyira puha keze van, nem hagyhatom, hogy bármi rossz is történjen. Behúztam a házba, és felvittem az emeletre. Kimentünk az erkélyre és csak álltunk egymás mellett.
-Harry..Még mindig nem értem mit keresünk itt?-kérdezte újra.
-Stacy én nem fogom hagyni, hogy bármi rossz is történjen.-fordultam oda hozzá.
-Nem lesz semmi baj.-mosolygott rám.
-Mindennél jobban szeretlek.-mondtam neki és egy csókot nyomtam gyönyörű piros szájára.-Mindig itt leszek neked. És látod..Ahol most vagyunk..Ez a mi házunk. Itt fogunk élni. És majd sok év múlva a kis gyerekeink fognak itt szaladgálni.-nevettem.
-Szeretlek Harry.-túrt bele hajamba és úgy csókolt meg.
Bementünk a házba, és a kandalló elé lefeküdtünk aludni. Ketten lehettünk.Végre.