Ha lenne egy kisbabánk...59.rész.

~Nem akarok komment határt most már fűzni. Ha valakinek tényleg tetszik ez a rész, akkor úgyis kommentel. Remélem.  Egyébként iratkozzatok fel és itt a facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/136278953190673/ . Vélemény opciót ismeritek ;) ~


Esős időben ballagtunk Harryvel vissza, Louis házába. Amikor a háza elé értünk, Eleanor rohant ki, egy szál pólóba. Magához szorított.
-Jaj Stacy, azt hittem bajod esett.
-Mi bajom eshetett volna? Van egy hősöm.-vetettem egy pillantást Harryre, aki levágta a dolgot és elnevette magát.
Bementünk a házba, ahol Louis rögtön rám nézett. Kínosan éreztem magam, de tudtam hogy miért néz. Tudta, hogy nem mondtam el Harrynek. Liam felugrott a fotelből és oda futott hozzám.
-Stacy,úgy sajnálom. Én nem akartam,hogy ez történjen.-ölelt meg Liam.
-Nem történt semmi baj.-mondtam, és próbáltam neki jelezni, hogy Harry még nem tudja a dolgot.
Harry ránk nézett. Láttam arcán azt, hogy azt se tudja mi van.  Oda állt mellém, és csak ennyit súgott a fülembe: "Szeretnék egy saját házat. Most azonnal vegyünk egyet."

Elköszöntünk mindenkitől, és elindultunk házat keresni. Találtunk egyet, London belvárosában. Mindkettőnknek bejött. Harry úgy gondolta, hogyha tetszik, akkor miért ne vegye meg.
-Mennyi lesz?-fordult oda az eladóhoz.
-Mi már  is megveszi?-értetlenkedett.
-Miért várjak, ha úgyis ezt akarom?-nevetett Harry.
-Igaza van. 94millió.-mondta.
Leesett az állam,amikor kimondta ezt az összeget, de Harry arca rezzenés mentes volt.
-Csak? Tessék itt az összeg. -adta át az összeget.
Az eladó el is ment, mi pedig el mentünk Anne-hez, hogy el hozzunk 1-2 dolgot. Harry már ma ott akart aludni.A képtelenséget akarta megvalósítani.Este van. Ma még Anne-nél alszunk, de holnap beköltözünk. Képzeletünk szerint. Valaki kopogtatott Anne ajtaján. Harry nyitotta ki. A szüleim voltak. Anyu rögtön hozzám jött és magához szorított. 
-Harry, átmennél a boltba?? Tejet kéne venni..-szólt neki Anne.
-Persze...-mondta kicsit flegmásan.-Egy perc és jövök.-és már el is ment.
Szüleimmel és Anne-nel leültünk a nappaliba és elmondtam anyunak, és apunak mindent. Anyukám szeme könnyes lett, apu tartotta magát.
-Volt a családban olyan, aki daganatos volt?-kérdezte Anne tőlem. 
-Nem.-válaszolt apu.-Vagyis lehet hogy a nagynénikéd.
Anyu nem értette. Ő nem tud angolul. Apu tanult egy kicsit, és így tudott Anne-nel beszélni.
-Talán egy műtét segítségével el tudják tüntetni nem?-kérdeztem.
-De..Talán..-mondta anyu.
-Stacy, holnap elmegyek veled a kórházba rendben?-mondta Anne.
-Ma is kellett volna mennem. De Harry hazajött.-mondtam.
-Nem titkolózhatsz.-mondta nekem anyu.
-Nem is...Csak egy kicsit később mondom el neki.-mondtam.
-Akkor holnap én és Anne bemegyünk veled. Rendben?-kérdezte anyu.
-Én addig elmegyek Elena nénikédhez.-mondta apu.
Bólintottam egyet. Felmentem a szobámba, és lefürödtem. A szülők lent maradtak beszélgetni. Ők is Anne-nél aludtak. Miután lefürödtem,kiléptem az ajtón, és Harry ült az ágyon. Csillogó szemei törölközőmre tapadtak.Nem akartam most a gondolataiban lenni, biztos perverz dolog van most neki benne a kis fejébe.
-Ne bámulj.-szóltam neki.
-De olyan szép vagy.-dőlt le az ágyra, és mosolygott.
-Egy törölközőben?-kérdeztem vissza.
-Mindenhogy.De tudod hol vagy még szép??-kérdezett, és perverz mosolyt dobott a kérdése mellé.
-Nem. Ma nem.-mondtam neki.-Fáradt vagyok.-válaszoltam miközben pizsamámat vettem fel.
-Ajj...-mordult fel.-És miért vannak itt a szüleid?? Engem ellenőriznek?-kérdezte.
-Majd szerintem is pont azért jönnek ide, hogy téged ellenőrizzenek.-nevettem.-Egyszerűen csak hiányoztam nekik. 
-És a húgod?-kérdezte.
-Gimnazista. Kollégiumban van.-mondtam.
-Oh..Ide is járhatna.-mondta.
-Még gyerek.Hogy jönne le ide Londonba? Ki vigyázna rá?-kérdeztem.
-Hát...Mi?!-mondta Harry.
-Hogy? Én egyetemre járok. Te folyamatosan elmész. Hogy vigyáznál egy gyerekre?-kérdeztem.
-Ha lenne egy kisbabánk, akkor nem utaznék annyit. A fiúk ügyesek. Nélkülem is megoldják.-mondta Harry.
-Úristen..Basszus..Nem akarok most veled erről beszélni.
-Stacy. Ne haragudj, de mái napig bánt az hogy nem lesz gyerekünk.-fecsegett Harry.
-Te miről beszélsz?? Rohadtul elegem van abból, hogy te folyamatosan a gyerek izéddel jössz. Nem akarok gyereket 19 évesen, ráadásul úgy, hogy a pasimmal összesen vagyok együtt 4 hónapja. Nem is értem,hogy feküdhettem le veled ilyen hamar. Az összes eddigi pasimmal minimum fél évet vártam. Veled meg puff...És majdnem lett belőle egy gyerek.-fakadtam ki.
-Stacy..-próbált Harry leállítani.
-Ne Harry, most ne akarj leállítani.  Most ne. Tény és valóság,hogy mindennél jobban szeretlek, de ezt a dolgot, hogy képtelen vagy felfogni dolgokat, ez kibírhatatlan. 
-Stacy. Kérlek ne sírj. Nem azért hoztam fel ezt a gyerek témát.-ölelt át Harry.
-Akkor mégis mi a fészkes fenéért?-kérdeztem már sírva.
-Nem tudom. Belegondoltam..Megint..Ha nem vagy terhes akkor mi volt az a folt?-kérdezte Harry.
Megállt bennem az ütő is, amikor ezt megkérdezte...