Élet újabb esélyt adott nekem...66.rész

 Nagyon kevés időm van arra, hogy blogot írjak. Sajnálom tényleg, de igyekszek "gyorsabban" megírni az új részeket. Csatlakozzatok a facebook csoportba, és itt az új blogom->http://painisthelife.blogspot.hu/ . Ide is iratkozzatok fel. Jó olvasást:)

 Amikor felkeltem, megláttam Harry levelét. Kicsit lelombozódtam, de tudtam, hogy siet vissza. Egyedül voltam a kórterembe. Jól esett a csend, a nyugalom, és a tudat, hogy nem fogok meghalni. Biztató jellegű volt. Egy órát tölthettem el egyedül, amikor meglátogatottak a lányok. Leültek az ágy mellé, és beszélgetni kezdtünk. Beszéltünk a Little Mix koncertről ami Magyarországon lesz, beszéltünk a fiúk új lemezéről és beszéltünk úgy a magánéletünkről is. A lányok nagyon rendesek voltak, hogy vették a fáradtságukat és bejöttek. Ők az igazi barátaim. Kitty ide költözött Londonba Justinnal, de Darcy maradt Austinnal, szóval ő nem gyakran fog Londonba eljönni. Nyár óta 5 lány tesóval gazdagodtam. Eleanorral, Daniellel, Perrievel,Olíviával és Kittyvel.  Több mint kér órán át itt voltak a lányok, de aztán jöttek a szüleim és nem akartak zavarni. Elmentek a lányok, de azt mondták majd hívnak. A szüleimmel volt Bella is.
-Kicsim hogy vagy?-kérdezte anyu és egy puszit adott a homlokomra.
-Minden rendben van. Nem fáj, ez legális?-nevettem el magam,ahogy a többiek is.
-Biztos jól vagy, a humorérzéked a régi.-mosolygott rám apu.
-Örök-mosolyogtam vissza.-Egyébként Bella, hogy jöttél ide?-érdeklődtem tőle.
-Beszéltem Elena nénikénkkel. Ő mondta el. Úgy éreztem, hogy itt kell lennem, úgyhogy megkértem, hogy vegyem nekem egy repülőjegyet, de ő nem akart benne lenni a turpisságomba, ezért felhívtam Harryt és ő vett..-mesélte el.
-Harryt?-kérdeztem rá hatalmas szemekkel.
-Igen..Akkor cseréltem vele telefonszámot, amikor Magyarországon voltatok.
-Jó tudni..De örülök, hogy itt vagy.-öleltem meg.
-Mi is, de otthon még el beszélgetünk emiatt..
Bella teljesen ártatlan képet vágott anyura, akinek ilyenkor mindig megtörik a szeme.
-Komolyan beveszed neki?-nevettem fel.
-Olyan aranyos fejeket tud vágni.-mondta anyu.
Régen voltunk már együtt, így négyen. Én itt élek Londonba, szüleim és Bella pedig Magyarországon. Egyedül családom miatt van honvágyam, de idővel hozzá szokok. A legjobb abba, hogy itt élek az, hogy rátaláltam egy második családra is. Lassan 3 óra. Ilyen hosszú lehet az az interjú? Szüleim készülőbe vannak. De nem mennek még haza tudtommal. Miután elmentek, újra egyedül voltam. Bella itt hagyott nekem pár darab magyar újságokat mint például POPCORN, BRAVO, IM és ilyeneket. Tele volt olyan infókkal, amikről én nem is tudtam. Lapozgattam az újságokat, amikor megláttam benne magam. Hirtelen köpni,nyelni nem tudtam. Miért vagy benne?? Aztán tovább olvastam, és arról írtak, hogy Harrnek magyar barátnője van. Kicsit meglepett, hogy ezért beletesznek egy újságba, de azért örültem is a fejemnek. Gondoltam most úgyis egyedül vagyok, felmegyek a twitterre, és a facebookra is. Rengeteg üzenetem volt a fb-n és a twitteren pedig már több mint 500ezren követtek. Kicsit ijesztő, de örülök neki. Facebook-om kezdőlapján bóklásztam amikor megláttam egy oldalt ami rólam van. Beírtam a keresőbe a nevem, és több mint ezer embert és oldalt adott ki.Megdermedtem. Volt olyan oldal melynek neve: "Anti Stacy Knight", de volt olyan aminek ez volt: "We love Stacy and Harry". Jól esett az utolsó, de az elsőn nem tudok eligazodni. Mit tettem nekik amiért utálhatnak? Apró könnycseppek szöktek a szemembe, de akkor megjött végre Harry. Laptopomat arrébb raktam, ő pedig leült az ágyam szélére és puszit nyomott számra.
-Idáig tartott az interjú?-érdeklődtem.
-Nem, nem,nem..Csak volt egy kis elintézni valóm.-titkolózott.
-Értem.És milyen volt az interjú?
-Egész jó. Tudod Alan Carr-nél voltunk.-nevetett.-Idióta egy állat az az ember, de nagyon bírjuk.
-Elhiszem.-nevettem én is.
-Egyébként minden oké? Jól vagy? Nem fáj semmid?-kérdezte.
-Persze, teljesen jól vagyok.
-Kivettem egy kis szabadságot, úgyhogy itt leszek veled.-mosolygott rám.
-Az tök jó-nevettem rá.
Harry egész nap csak azt csinálta amit akartam, igazság szerint csak ült, mert nem akartam semmit csinálni. Sétálni még nem nagyon tudok a műtét miatt. Az orvosom csak annyit mondott, hogy feküdjek, és majd a varrat szedések után, elkezdhetek járni egyedül is. De addig csak kísérettel. Harryvel annyira jól érzem magam. Teljesen felszabadulok mellette. Este mellettem aludt. Összekulcsolt kézzel feküdtünk egymás mellett, miközben arcomat és nyakamat puszilgatta. Hamar elaludtam, mert lefárasztott ez a sok ember, és a fekvés.

~Másnap.
Reggel kéz a kézben, úgy keltünk fel. Kivételesen, én keltem fel előbb. Egy ideig néztem ahogy alszik, aztán inkább elkezdtem újságot olvasni.Többször elolvastam, azt a részt, ahol rólam írtak. Közben Harry is felkelt.
-Hogy bírod ki, hogy ne nézz??-kérdezte nevetve.
-Én nem te vagyok, édes.-nevettem rá.
Harry ma szabadnapos, így velem tölti a napját, egy kórházban.Fel kelt és hozott reggelit a pékségből. Se ő, se én nem bírjuk a kórházi kaját. Kakaós csigát hozott, tudja, hogy azt imádom. Miután megettük, az orvosom viharozott be hozzánk.
-Stacy, szeretnék két nap múlva kivenni a varratokat.
-Rendben..És az fáj?-kérdeztem.
-Nem. Kapsz érzéstelenítőt nem lesz semmi baj.-mosolygott.-Majd később vissza jövök hozzád.-mondta és kifordult az ajtón.
Harry rám nézett gyönyörű zöld szemeivel, és csak nézett.
-Miért akarsz mindig kínos helyzetbe hozni?-nevettem el magam, arcomat fogva.
-Olyan aranyos amikor elpirulsz.-ölelt át.
Egész nap beszélgettünk, nevettünk. Soha nem voltam még ennyire jól a közelében mint most. Hihetetlenül szerelmes vagyok ebbe a srácba.  Még az sem zavarta, hogy most éppen csak feküdni tudok, és nem tudok fel kelni sem. Látogatni jöttek a szüleim, de két óra múlva el is mentek. Ez a nap nagyon gyorsan eltelt. Harry ma nem tudott velem aludni, ugyanis holnap koncertjük van, és nem hagyhatom, hogy kihagyja. Este Harry mellettem volt amikor, lefeküdtem. Megvárta míg elalszok és utána megy majd haza.
Reggel, egyedül voltam. Nem volt mellettem se Harry, se a szüleim, se Bella, se El, se senki. Teljesen egyedül voltam. Telefonomat kezdtem el nyomkodni. Facebookon beszélgettem a barátaimmal, és twitteren is fent voltam. Így ment ez egész nap. Szüleim kivételesen nem tudtak bejönni. El jött be, de csak pár percre, mert sietett az egyetemre. Legalább bejött. Danielle küldött egy sms-est, hogy ma nem tud bejönni, mert egész nap táncon van. Perrie koncertezik, Olív meg Kittyvel van. Mindenki el van foglalva. Kicsit rossz,hogy mindenki csinál valamit, én pedig itt fekszek, és lazsálok. Most, hogy egyedül vagyok, annyira lassan telik az idő.De még 1 hét és pár nap, aztán haza mehetek. Minden rendben lesz. Úgy érzem az élet újabb esélyt adott nekem, ez egy új kezdet a gyönyörű jövőm előtt.