A városban..Valahol..58.rész.

         ~ Kivételesen felűlre írom azt, amit alulra szoktam. 12 koment és új rész. Iratkozzatok fel. Aki nem kommentel az a vélemény opciónál voksoljon. Jó olvasást :)~


                      *Eleanor szemszöge*
 Meglepődtem azon hogy Louis itthon van, de azon még jobban amit mondott. Csak néztem Stacy-t aki csak sírt, és sírt. Mi az hogy daganatos? Az én legjobb barátnőm? Még csak 19 éves. Kizárt dolog.
-Srácok...-vette nehezen a levegőt a sírás miatt.-Nem tudom. Úgy néz ki, igen...-dadogta.
-De mégis hogyan?-kérdeztem rá.
-Biztos, genetika. -vágta rá.
-Harry tudja?-kérdezte meg tőle Louis.
-Nem. Csak ti ketten, és Anne.-mondta.
-Stacy..-borultam nyakába.
-El, kérlek ne sírj. Nem lesz semmi baj.-próbált nyugtatni Stacy.
Louis csak ült a széken. Nem tudom min gondolkozhatott.
-Loui kérlek, ne mond el Harrynek. Nem akarom hogy valami történjen vele most.-kérte meg Stacy.
-Már megint ez a hazudgálás...-rázta a fejét.-De rendben. Nem mondom el.
Bejött az orvosa is.
-Stacy, az eredményeid szerint most jobban vagy, haza mehetsz. De be kell jönnöd holnap is.-utasította az orvos.
Stacy felállt, és elindult a holmijáért. Megfogtam Louis kezét. Hiányzott. Nem értettem hogy miért jött haza ilyen hamar. Fél óra múlva, elindultunk hárman haza, hozzánk. Mikor haza értünk, és bementünk a házba, láttuk hogy Zayn és Liam alszanak a nappaliban.


                                    *Stacy szemszöge*

Utálom a kórházakat. Mindig is utáltam. De meglepődtem amikor Harryt és Niallt nem láttam a kanapén. Nem értettem, hogyha a 3 srác itthon van akkor ők ketten miért nincsenek. De nem volt erőm megkérdezni Louist. Nem is volt baj, hogy most nincs itt Harry. Felmentem a vendégszobába, és lefeküdtem. Pár perc múlva befeküdt mellém Eleanor.
-Mit csinálsz itt?-kérdeztem.
-Csak itt akartam lenni veled.-suttogta.
-Louis?
-Alszik..-mondta.
Elaludtunk. Nem kellettek percek sem ahhoz. Az álmomban, az volt, hogy meghaltam. Félek attól, hogy ez teljesülhet. Amint fel kelek, első dolognak kell lenni-e annak, hogy szüleimnek szólok.
~Másnap reggel~
Fél7-kor keltem fel. Még mindenki aludt. Kimentem a mosdóba, és felhívtam anyut. Magyarországon most fél8 van.
-Anyu?-kérdeztem.
-Kicsim. Mi a baj?-hallotta hangomon.
-Ide kell jönnötök.-mondtam neki.
-Mi történt??-kérdezte anyu.
-D....D....Daganatos vagyok. Az  orvosok szerint.-dadogtam el neki.
-Micsoda??? Hol vagy most?-kérdezte anyu. -Az első géppel oda megyek.-vágta rám anyu a telefont.
Most jól összehoztam. Harrynek megint hazudtam. Anyut össze zavartam. Louis megint mérges rám, mert Harrynek hazudtam. Annek is hazudnia kell a fiának. Eleanor pedig össze van esve. Miért kell ilyen kuszának lenni-e az életemnek? Jobb lenne ha nem lennék.Gondolkodtam magamban. Lementem a földszintre, a reggeli kávémat elkészíteni. Liammel találkoztam.
-Te már fent vagy?-kérdeztem rá.
-Nem tudtam aludni.-mondta.-Csináltam kávét. Kérsz?
-Persze..-ültem le egy székre.-Harry és Niall??
-Rossz gépre szálltak fel.-mondta Liam.
-És nem csináltok neki semmit?-kérdeztem.
-Azt mondták, hogy ma jön egy járat, ide Londonba. Majd jönnek.-mosolygott Liam.
Liam leült mellém, és oda adta a kávémat. Ültünk ketten az asztalnál. Szürcsöltük a kávénkat és néztünk ki a fejünkből. Egyszer csak Liam telefonja zavarta meg a kínos csendet.
-Oh Harry hív. Egy perc és jövök.-mondta Liam, és kiment az udvarra telefonálni. Több percig beszélt kint. Megláttam az asztalon, azt a levelet amit én kaptam. Fel ugrottam a székről, és gyorsan eldugtak. Liam pont bejött.
-Mit dugdosol?-kérdezte kíváncsian.
-Én, semmit.-mondtam.-Harry volt??-kérdeztem.
-Igen. Már a gépen ülnek. 4 óra és itt vannak.-mondta Liam.-Stacy..-szólított meg.
-Tessék?
-Bevigyelek a kórházba?-kérdezte halkan.
-Mii? Miért kéne?-nagyokat néztem. Vajon ő is tudja?
-A..Betegség miatt. Tudom hogy "d" betűs betegséged van.-mondta.
-Honnan tudod?-kérdeztem rá.
-A levél..Az asztalon hagytad.-mondta.
-Szuper. Már majdnem mindenki tudja. Nem elég, hogy Louis, El, Anne és a szüleim is tudják. Már te is tudod.-fakadtam ki.
-Stacy. Nyugi nem mondom el senkinek.-mondta.
-Hagyj békén. Felőlem mindenki tudhatja. Nem érdekel semmi és senki.-ordítottam neki, és felszaladtam a szobába. Felöltöztem, és elmentem a házból. 
Egyébként szakadt az eső. De valahogy ez sem foghatott vissza. Csak mentem előre, és minden félén kattogott az agyam. Köztük azon is, hogy Liammel ordítoztam, amikor nem tett semmi rosszat. Csak elolvasta a levelet, és kész. Hülye vagyok. Harry  nemsokára landol. Anyu most küldött egy üzit hogy már a gépen ül. Gyorsan talált repülőt.Egyébként már azt sem tudom merre vagyok. Nem tudom merre mentem. Útközben egy kocsiban ülő, fiatal ember kiáltott ki nekem.
-Stacy! Elvigyelek?-kérdezte. Felnéztem és Rob volt.
Csak fejem ráztam. Rob leparkolt az autójával, majd oda szaladt hozzám,egy esernyővel.
-Mégis mit csinálsz itt, esőben, esernyő nélkül?-kérdezte nevetve, és oda adta az esernyőt.
-Sétáltam.-válaszoltam röviden.
-Sétálhatok veled?-kérdezte meg széles mosollyal.
Vállamat húztam. Igazából, nem akartam vele lenni most. Harryvel akartam. De nem utasíthatom vissza. Közben telefonom is megcsörrent. 
-Halóó?-kérdeztem bele.
-Stacy, merre vagy?-szólalt meg magasabb hangon Eleanor.
-Nem tudom. A városban..Valahol..-mondtam.
-Kérlek. Gyere vissza. Liam sajnál mindent. Nem akart megbántani.-mondta El.
-Tudom..-mondta és letettem a telefont.
Rob rám nézett és látta, hogy libabőrös lettem.
-Már nem azért., de te vagy az egyetlen idióta, aki egy pólóba jön el a városba, amikor esik az eső.-nevetett Rob.
-Még valami?-kérdeztem.
-Mi a baj?-kérdezte és a mosoly lehervadt az arcáról. Nem akartam elmondani a bajom, inkább mást mondtam.
-Hiányzik Harry.-mondtam, és nem hazudtam. Tényleg hiányzik, de már csak 1-2 óra és itthon lesz.
-Miért kell neked egy rock sztárral együtt lenned, amikor másokat is megkaphatsz?-kérdezte.
-Nekem ő kell. Őt szeretem.-mondtam halkan.
-Stacy, nem látod azt hogy kik akarnak téged megkapni.-állt elém.
-Rob..Nem is érdekel.Van egy barátom, akit teljes szívemből szeretek. Ha rock sztár, ha nem. Senki nem mondhatja meg nekem hogy kit szerethetek.-mondta neki.
-Tévhitben élsz. Szerinted Harry komolyan szeret? Én tudok valakit akit tényleg komolyan szeret. Bármit megtenne érted.-mondta.
-Tényleg és ki az?-kérdeztem.
-ÉN.-válaszolta.
-Te?? Nem is ismersz.-mondtam neki.
-De. Ismerlek. Gyönyörű lány vagy. Jackson is sokat mesélt rólad. És mi ketten vagyunk azok akik tudják a titkát.-mondta és közben kezét arcomra tette. 
-Az, hogy Jackson elmondta a titkát, nem jelenti azt, hogy ismersz.-mondtam neki.
-De ismerlek.-vágta rá és megcsókolt. Ellöktem magamtól, és fel akartam pofozni. De valaki más pofozta fel. Magasabb férfi volt. Olyan 178cm körül lehetett, ha nem magasabb. Nem láttam az arcát. Kapucni volt rajta. "Kicsit" verte meg csak Robot.  Rob arca csupa vér volt, majd miután abba hagyta a verekedést,megrántotta a kezem, és elfutottunk. Az egyik eresznél megálltunk, és rám nézett. 
-Szeretlek Stacy.-mondta.
 Leemeltem kapucniját. Harry volt. Nyakába ugrottam, és magamhoz szorítottam. Olyan szorosan öleltük egymást, ahogyan csak lehet. 
-Ki volt ez az idióta?-kérdezte idegesen.
-Rob. De már tudja hogy ne szóljon hozzám többet.-mosolyogtam.
-Lehető legjobbkor jöttem akkor?-kérdezte.
-Mindig pontos vagy.-borultam nyakába, és megcsókoltam.
Harryvel minden gondom megsemmisül. Ő az igazi számomra. Ő az akivel az életemet is letudnám élni. Megfogtam a kezét, és vissza sétáltunk Louis házába. Végig szorítottam a kezét,hogy még csak egy kicsit se menjen tőlem távolabb. Ő persze értette, és csak hatalmasokat mosolygott. Kis gödröcskéi mindegyik mosolyánál megvillantak. Szeretem ezt a srácot.