54.rész.

  A várakozóban ültünk. Vártam a nevemet. Meghallottam. Behívott az orvos. Leültem arra az asztal féleségre.
-Szóval Stacy. Mi a probléma?-kérdezte.
-Hát..Amikor Amerikában voltam akkor is voltam egy orvosnál aki azt mondta hogy terhes vagyok, de közben megjött. Úgyhogy nem tudom hogy akkor most mivan.-panaszoltam el.
-Ultrahangon voltál?-kérdezte.
-Igen. Ott mondták hogy van egy folt a hasamban, és hogy az biztosan egy gyerek.-mondtam.
-Rendben. Akkor elsőnek is vizelet mintát kéne venni és elmenni az ultrahangoshoz újra.-mondta.-Mivel mára te vagy az utolsó ember aki jött hozzám ezért én is veletek megyek. Lányok ti is jöttök?-kérdezte az orvos Eleanort és Danielle-t. A lányok bólogattak. Elindultunk elsőnek vizeletet venni, ami kicsit tovább tartott, mert nem kellett vécéznem. Megitattak velem 4 liter vizet, amitől rendesen rám jött. Mikor végeztünk leadta a doktor a laborba, és átmentünk az ultrahangoshoz. Ott lefeküdtem arra az asztalra és a hasamat bezselézte az ember. Sokáig forgatta rajta azt a kis cuccost. Úgy 15 perc múlva ezzel is végeztünk. Megálltunk négyen az ajtóba és az orvos oda fordult felém.
-Akkor mára végeztünk. Kábé olyan 4-5 nap múlva küldjük el az eredményeket házhoz.-mondta.
-Rendben. Köszönök mindent.-mondtam.-Akkor várok.
-De amint megvan az eredmény 1-2 napra kérlek gyere vissza.-mondta.
-Mindenféleképpen. Viszontlátásra.-köszöntünk el a lányokkal.
Elindultunk kifele az autóhoz. Most Danielle vezetett.
-Merre lányok?-kérdezte Dan.
-Jacksonhoz.-mondta El.
-Ki az a Jackson?-kérdezte Danielle.
-Találkoztunk vele az egyetemnél, és segítettünk neki megkeresni a házát.-mondtam.
-A házát?...És minek akartok ti oda menni?-kérdezte értetlenkedve.
-Mert meghívott minket vacsizni.-mondta El.
-És merrefele lakik?-kérdezte Danielle.
-Jaj csak hajts jobbra, majd egyenesen végig aztán balra,jobbra és egy fél fordulatot balra.-mondta El.
-Oké...Akkor Stacy mond merre induljak.-nevette el magát Danielle,majd én is.
Elindultunk Jacksonhoz. Ő már kint állt a kapuban, mert El írt neki egy üzit. Kiszálltunk az autóból. Mentünk be Jackson házába. Nagyon szépen meg volt terítve. Az illatok elcsábítottak minket. Hatalmas ebédlője van. Gyönyörű egy ház. Leültünk az ebédlőben, és Jackson feltálalta az első ételt. Rontott hús és zöldséges rizs volt. Egyszerűen istenien főz. Nagyon finom volt. Mindannyian tele ettük magunkat. De még nem volt vége. Jack hozta a desszertet ami kis puding volt a tetején tejszínhabbal. Alig bírtuk megenni, de sikerült. Vacsora közben nagyon jókat nevettünk. Miután végeztünk az evéssel, átmentünk a nappaliba, ami szintén hatalmas és gyönyörű volt. Leültünk a kanapéra és beszélgettünk.
-Mond csak Jackson. Neked van barátnőd?-kérdezte meg tőle Danielle.
-Nem. Nincsen. Igazából még nem volt barátnőm.-fejtette ki.
Összenéztünk a lányokkal, hogy egy ilyen helyes pasinak hogy-hogy nem volt még barátnője.
-Dehát..Olyan aranyos vagy. Tudsz főzni.-mondta El.
-Köszi. De nem fordítottam időt arra hogy lányokkal randizgassak.-mondta.
-És miért nem?-kérdeztük meglepődötten.
-A tanulás nálam a legfontosabb..És más..-jelentette ki.
-Mi az a más?-kérdeztem.
-Semmi.-vágta rá hirtelen.
Nem értettük a lányokkal. Este 8 óra volt. Felálltunk a lányokkal és elindultunk kifelé az ajtón. Jackson kísért minket kifele. Nagyon rendes volt. Már a kapuban voltunk amikor engem megállított.
-Stacy! Várj egy kicsit. Szeretném hogyha holnap újra eljönnél ide. Szeretnék veled találkozni.-mondta.
-Jackson..Nekem van barátom.-mondtam.
-Tudom. Nem is azért mondtam. Csak szimpatikus vagy és szeretnélek jobban megismerni. És amúgy se ismerek itt Londonba senkit. Kérlek.-könyörgött.
-Hát oké. Amúgy is ráérek..Gondolom..-mondtam.
Jackson arcára repült a mosoly. Szép a mosolya is. Megköszöntük Jack-nek a vacsorát, majd elindultunk haza fele. Ma Danielle szintén velünk aludt. Így a három legjobb barátnő együtt volt. Már csak Pezz és Oli hiányzott. De pár hét múlva itt lesznek ők is. Lefeküdtem aludni. Végig Jackson járt az eszembe. Na meg persze Harry. Még mielőtt elaludtam volna egy csipogást hallottam. Üzenetem érkezett. 
"Szeretlek."
Harry üzent. Vissza írtam neki azt hogy:
"Én is és már nagyon hiányzol"
Tényleg nagyon hiányzott. Nem tudtam este átölelni, megfogni a kezét,beletúrni gyönyörű göndör hajába, megcsókolni vagy csak bele nézni gyönyörű szemeibe. 


10 komment és új rész következik. CSATLAKOZZ A FACEBOOK CSOPORTHOZ: https://www.facebook.com/groups/136278953190673/. Chatbe írjatok ha meg akartok tudni valamit. A  kommentetek mellé írjatok egy olyan zenét amit szívesen hallgatnátok blog olvasás közben. :)x