53.rész

 Pár óra múlva megérkeztünk Londonba vissza. Danielle már ébren volt, El pedig még aludt. Perrie és Olív másik géppel ment, ugyanis Pezz Ausztráliába ment, mert a lányok is ott vannak most, Olív pedig haza. Elt alig bírtuk felkelteni. Mikor felébredt csak nézett minket a kómás fejével, amitől nevetni kezdtünk. Anne jött ki a repülőtérre értünk. Hatalmas öleléssel üdvözöltük, majd beszálltunk az autóba.
-Stacy,akkor most velem laksz ugye?-kérdezte Anne.
-Nem tudom, szerintem igen.-válaszoltam.
-De jöhetsz hozzám is nyugodtan.-mondta El.-Akkor legalább együtt tudnánk menni az egyetemre.
-Igaz. Anne nagy baj lenne ha Elhez mennék?-kérdeztem.
-Dehogyis. Ha szeretnél hozzánk jönni gyere nyugodtan.-mondta mosolyogva.
Így Anne kitett minket El és Loui házánál. Kipakoltuk a csomagjainkat, és felvittük a mosógéphez kimosni néhány ruhát. Közben Danielle írt egy üzit Liamnek hogy megérkeztünk és hogy mindenki jól van. Lementünk hárman a nappaliba és betettünk egy DVD-t. Pontosan nem tudom mi volt a címe, de az biztos hogy jó film volt. El és Dani egyszer csak rám néztek.
-Miért néztetek rám?-kérdeztem.
-Ha nem terhes vagy, akkor mi a bajod?-kérdezte Eleanor.
Jó kérdés volt. Én magam sem tudtam.
-Nem tudom. Felhívom az orvost.-mondtam és átmentem a konyhába felhívni. 10 perc múlva vissza mentem a lányokhoz.
-Na mit mondott?-kérdezte Danielle.
-Holnap délután 5 órára kell mennem.-mondtam nekik.
-Elkísérjünk?-kérdezték a lányok.
-Persze, ha ráértek.-mondtam.
-Nekem 4-ig van tánc próbám úgyhogy utána ráérek.-mondta Danielle.
-Én is ráérek.-mondta Eleanor.-Egyébként hány óra?
-Este 10 óra.-válaszoltam.
-Én álmos vagyok.-mondta Danielle.
-A gépen aludhattál volna.-mondta El.
-Hé nem mindenki alussza végig a repülőutat.-nevette el magát Danielle.
Felmentünk az emeletre és bementünk az egyik vendégszobába. Itt általában Louis húgai szoktak aludni.Betettünk egy újabb filmet. Most a "Marley és Én" című filmet néztük. Az a kedvenc filmem. Danielle és Eleanor már az elején bealudtak. Nem is értettem hogy hogyan tudnak ennyit aludni. Én végig néztem,majd kikapcsoltam és én is aludtam.

~Másnap reggel~

Én keltem fel legelsőnek. Alig láttam valamit annyira kómás voltam még. Megdörzsöltem szemeimet, és ránéztem az órára. 8:45. Elkezdtem kiabálni Elenaornak hogy keljen fel.
-ELEANOR KELJ FEL. ELKÉSÜNK.-mondtam neki és össze vissza rohangáltam.
-Hány óra?-kérdezte.
-8:45. 9-re kell oda érnünk az első órára.-mondtam és a fejemet sem tudtam hogy merre van.
Eleanor gyors mozdulattal felpattant az ágyról és kirohant mosakodni. Danielle pedig lerohant hogy csináljon kávét mert ő is késésbe volt.Felöltöztünk, majd megittuk a kávét, Danielle-nek bele öntöttem egy ilyen kis palackba amit magával vitt. Eleanor kiállt az autójával és elvittük Danielle-t a stúdióba, mi pedig az egyetemre igyekeztünk. Késtünk 2 percet. Berohantunk a teremebe, ahol rengetegen ültek. Mindenki ránk nézett, és nem győztünk elnézést kérni a késésünkért. Leültünk leghátulra és egy pasi állandóan nézett minket. 1 óra múlva vége lett az első órának. Kimentünk Ellel a teremből. A 3. emeletre kellett mennünk.Elindultunk felfelé. 10 perc múlva elkezdődött az újabb óra ami szintén 1 órás volt. Ezután még 4 ilyen óránk volt és mehettünk haza.14 óra 50 perckor lett vége az utolsó órára. Az a pasi végig követett minket, és nézett. Idegesítő volt nagyon, de meg kell hogy mondjam hogy nagyon helyes. Mikor elindultunk Eleanor kocsijához oda jött hozzánk.
-Hé lányok, várjatok egy pillanatot.-jött egyre közelebb.
-ŐŐ. Igen?-kérdezte El.
-Csak azt szeretném kérdezni hogy ti ide valósiak vagytok-e.-kérdezte.
-Igen, itt lakunk mindketten.-mondtam.
-Segítenétek? Ezt az utcát keresem, ugyanis ott lenne a házam.-mondta.
-Nem tudod hogy merre laksz?-kérdezte Eleanor.
-Ma repültem ide és még soha nem voltam itt. Igazság szerint azt sem tudom hogy kerültem az egyetemre ma.-mondta és elnevette magát.
-Hát oké. Akkor szállj be és elviszünk oda.-mondta El.
Beszálltunk az autóba, és elindultunk. A fiú egyébként magas, olyan Harry magasságú lehet. Helyes fiú. Vagy 10 percig kerestük ezt az utcát mert nem hallottunk még róla. Amikor megtaláltuk a házat, mind a hárman csak bámultunk. Kiszálltunk az autóból, és a fiú csak állt, papírral a kezében, és nézte a házat.
-Ez a házad?-kérdezte Eleanor.
-Hát ez van ráírva a papírra..-dadogta.
-Nem tudod hogy itt laksz-e?-kérdeztem.
-Ez most hosszú történet. Egyébként a nevem Jackson. És a tietek?-kérdezte.
-Stacy.
-Eleanor.
-Örvendek lányok.-fogott velünk kezet.-Várjunk csak. Hiszen ti vagytok az 1D-s barátnők nem?-kérdezte.
-Dee..-nevetett Eleanor.
-Oh..Hát a fiúk mázlisták.-pirult el.
-AHW. Köszönjük.-mondtam mosolyogva.-Umm..Segítsünk még valamiben?
-Egyenlőre nem kell..De megadnátok a telefon számotokat? Nem akarom közzé tenni neten hogy megvan a számotok.. Csak hogyha nem tudnék valamit akkor legalább ti itt vagytok. Csak titeket ismerlek innen.-mondta.
-Hát..Ha tényleg nem mondod el senkinek a számunkat..Akkor tessék itt az enyém.-írtam le egy kis cetlire a telefon számom. Majd Eleanor is oda adta az övét.
-Nem akartok ma velem vacsorázni?-kérdezte.-Csak mert kívülről hatalmas ez a ház, és gondolom belülről is az.
-Miért is ne? De nekünk most el kell mennünk majd akkor 7-re vissza jövünk.-mondta El.
-Oké akkor majd jöttök. Sziasztok lányok.-köszönt el tőlünk.
Beszálltunk az autóba Eleanorral és elindultunk Daniellet felvenni. 10 percet vártunk a stúdió előtt,majd kijött és bepattant az autóba. Elindultunk a kórházba. Mikor megérkeztünk csak vártuk hogy végre mondják a nevem és bemehessek az orvoshoz.


Sajnos nem jött össze a 15 komment ezért most leviszem 10 kommentre. Iratkozzatok fel és komizzatok. Komikat már a chat-be is elfogadom/csak írjátok oda hogy 53.rész/.